Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)
6 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) A forradalom idején a nemzetiségi vidékeken — különösen a délszláv falvakban —, ahol a társadalmi ellentétek nemzetiekkel is társultak, általában erőteljesebb megmozdulásokra került sor.17 Ezt láthatjuk az egyházmegyében is, melynek nagyrészt horvát lakosságú szlavóniai részében volt a legsúlyosabb a helyzet, a 13 plébánia közül hatban történt atrocitás, a legtöbb helyen igen komoly. Cepinben részeg szerb és horvát katonák — miután öt-hat helyen már mindent kiraboltak — betörtek a parókiára lőszert és pénzt követelve, majd mindent összetörtek és elhurcoltak. Zserdini József plébánost tettleg is bántalmazták, életét is csak egy közbelépő szerb legénynek köszönhette.18 Hasonlóan járt a petrijevci pap is, akinek — miután sikerült a szomszédba menekülnie — a zöld káder és valószínűleg a községben nagy számban jelenlévő szociáldemokraták — akik már a templomban ájtatoskodók közé is be akartak lőni —, kirabolták lakását, sőt, megpróbálták felgyújtani is.19 Brodjanciban olyan mérvű ellenszenv támadt Gombárovics Pongrác plébános ellen, hogy elűzték és még a plébánia épületét is félig lerombolták.20 Viljevóban is kár érte a papot és menekülésre kényszerült, de később rendben visszatérhetett.21 Azt láthatjuk, hogy Szlavóniában különösen az Eszék és Valpó közé eső falvakban érték komoly károk a papokat, itt voltak a legdurvább atrocitások. Bizonyára ez nem véletlen, a nemzetiségi ellentétek mellett az is szerepet játszott benne minden valószínűség szerint, hogy a horvátországi szociáldemokrácia mérsékeltebb zágrábi ága mellett a szélsőségesebb, kommunista eszmékhez közelítő irányzatnak Eszék volt a fő központja, ahonnan 1918. őszén már a valpói esperesi kerület falvaiba is elterjedt, még a földműves lakosság körében is.22 A papok elleni támadások indítékait érdemes alaposan megvizsgálnunk. Véleményem szerint a közvetlen kiváltó okok mögött az alapot az a területünkön - és valószínűleg az egész országban — jellemző tény adta, hogy a háború alatt a hitélet igen meggyengült.23 Az egyházmegye minden részéből hallunk erre panaszokat: „A háború 1916 óta iszonyú rombolást művelt nálunk, de azt hiszem, mindenütt. A férfiak legnagyobb része sohasem jár templomba, de asszony is oly kevés jön mindenütt, hogy a templomok télen-nyáron konganak az ürességtől. A lelkek szinte megfáHajdu, 1968.101. p. 18 PPL. 66/1919., 68/1919. sz. 19 PPL. Esp. Valpó; PPL. 4891/1918. sz. A paplakot csak az mentette meg a leégéstől, hogy olaj helyett tévedésből az irodában talált Iysoformmal öntötték le a gyújtósnak használt kendert. 20 PPL. 4903/1918., 68/1919., 237/1919. sz. 21 PPL. 68/1919. sz. 22 PPL. Esp. Valpó. Minden esperesi jelentésben találkozhatunk vele.
