Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gergely: A királyi alapítású bencés apátságok és az esztergomi érsek joghatósága az Árpád-korban
62 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) gyökere ugyanaz lehetett, mint négy évvel korábban: az apátság anyagi nehézségekkel, stb. küszködött, amit P. apát rövid kormányzati ideje sem tudott megoldani. Két olyan elem is előkerül itt azonban, amely egyértelműen az érsek kormányzati joghatóságára utal. Az egyik a zsinati kötelezettség, a másik az érseki határozatok (statuta) és parancsok (mandata) elfogadása. Ez utóbbi nyilvánvalóan az érsek törvényhozói jogának megnyilvánulása volt. Ezek fenntartása pedig egyértelműen arra utal, hogy az érsek kormányzati joghatósága érvényben maradt az apátság felett.19 A többi apátság esetében már kevesebb a biztos adat, hiszen csak elvétve akadunk olyan forrásra, amely akár közvetett módon, az esztergomi érsek joghatósága mellett szól. Ilyen pl. az a halovány nyom, amely a szentjobbi apátság esetében erre a sajátos jogviszonyra utal. A kolostor Árpád-kori történetéről keveset tudunk. Úgy tűnik, hogy Kálmán király Álmos tevékenysége miatt fordult a nem sokkal korábban alapított apátság ellen. A kegyuraságot Pál nádor családjának adta. Később II. Géza helyreállította az apátságot,20 azaz vélhetőleg visszavette a kegyuraságot, ám III. István idején újabb nehézség adódott, mivel Pál nádor fiai megtámadták az apátságot. Erre a király oltalmába vette azt, és két királyi embert rendelt védelmére, Boleszló budai préposttal pedig összeíratta birtokait, és egyúttal kinyilvánította, hogy a kolostor csak az ő és az esztergomi érsek hatalma alá tartozik.21 Több kutató szerint — az adat bizonytalansága ellenére — ez lehetett az alapja annak, hogy a szentjobbi apátság is a megyéspüspöki hatalom alól kivett, az esztergomi érsek alá rendelt kolostorrá váljon.22 dare debeat et offerre. Et... nos et ecclesias nostras ... in possessione omnium predictorum vicissim et mutuo induximus et induci fecimus pacifice et quiete. [...]” PRT. X. 537-538. p. 19 Vö. PRT. X. 105. p. 20 Fejér. II. 156. p. 21 Fejér. VII/1. 161-163. p. Vö. BUNYlTAY, 1883. 325-326. p.; PRT. XII/B. 142. p. Ezt az oklevelet később Simon apát állítólag átíratta IV. Bélával. Vö. RA. 121., 124. p.; Diplomata Hungáriáé antiquissima edendo operi GEORGIUS GyÖRFFY. Budapestini, 1992. vol. I. 1000- 1131. n. 101., 302-303. p. 22 Bunyitay Vince ennél sokkal messzebb ment Véleménye szerint „Már az annyiszor idézett oklevél-töredék [ti. az „alapítólevél”|, de egyéb történeti emlékeink szerént is az apát a püspöki hatóság alól ki volt véve és csak az esztergomi érseknek vala alávetve, s minthogy főapátnak neveztetik, ennélfogva hihető, hogy legalább a váradi püspökség Szent-Benedek-rendü monostorai viszont ő alája valának rendelve, s azok felett, mint különben is mindnyájok elseje és anyja, fennhatóságot gyakorolt Továbbá, mint királyi monostor, apátja a főpapi jelvények: püspöki bot, föveg, gyűrű használatára jogosítva volt, amit különben igazol az apát pecsétjének egyike is, amelyen a püspöki bot a szent jobbra fektetve látható. Végül jobbágyai felett az apát bírói hatalmat gyakorolt, s minthogy fegyveres jobbágyokkal is rendelkezett, tehát híveit az úgynevezett apátur nemesei sorába emelheté.” BüNYITAY, 1883. 329. p. Felvetései közül csak az érseki joghatósággal kapcsolatos megfigyelés érdemel figyelmet, mivel a többi teljességgel hipotetikus. Vö. Balics, 1885-1890. II/2. 206. p.; PRT. XII/B. 143-144. p.; Györffy György (szerk.): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I-1V. Bp., 1987-1998. (továbbiakban: AMTF.) I. 642., 668-669. p. A rendtörténet hasábjain Sörös Pongrácz helyesbítette a Mercurius „főapát” titulusát „első apátra”.
