Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)
48 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) dolkodott, elsősorban a belső egyházi reformok esetében, de valószínűleg politikai ügyekben is. Vidéken ez nagyon változó volt, forrásainkban szinte minden véleményre találunk példát. Az evangélikus egyház működését vizsgálva a rendkívül kevés fennmaradt adat alapján csak a pécsi hitközségről tudunk véleményt alkotni. Azt mondhatjuk, hogy politikai jellegű ügyek iránt teljes passzivitással viseltetett, ezekkel egyáltalán nem foglalkozott, azonban annál inkább a hitélet elmélyítésével, a lutheránus volt az egyetlen egyház, amelyben a vallási buzgalom virágzásáról hallunk időszakunkban. Az egyes egyházak életét összehasonlítva azt mondhatjuk, hogy tevékenységük nagyon nagymértékben eltért egymástól. Ennek okát abban kereshetjük, hogy területünkön nem volt olyan politikai erő, szemben az anyaország január közepén hatalomra került antiklerikális vezetésével, amely komolyan veszélyeztette volna érdekeiket, és működésük összehangolására, közös fellépésre kényszerítette volna őket. Csak a novemberi atrocitások és a megszállókkal való kapcsolatuk esetében, illetve a határzárlat következményeit illetően húzhatunk párhuzamot tevékenységük között, amikor azonos fenyegetettséggel és hátrányokkal kellett szembenézniük. Mellékletek 1. Részlet Döbrőssy Alajos apátkanonok autonómiával kapcsolatos véleményéből Az egyházmegyei gyűlés, a tervezetnek 47. §. értelmében akként alakul meg, hogy abba a kát. tanítók és tanítónők 6 képviselőt választanak, ahol pedig a tanítók és tanítónők száma 100-nál több, ott minden 50 után még kettő választható. Mivel a mi egyházmegyénkben a tanítók és tanítónők száma együtt véve és a legújabb adatok szerint 8-9 százat tesz ki, a képviseletnek ez a módja elfogadható; de az egyházmegyének a választások szempontjából leendő 6 kerületbe való felosztása, a kerületek székhelyeinek megállapítása, ahol a választások történnének, nézetem szerint már kevésbé célirányos, nemcsak azért, mert a kerületek kik,erekítése a mai nehéz közlekedési viszonyok miatt nehézségekbe ütközhetik, és emellett bizonytalan az is, hogy az így kialakult választó kerületnek székhelye megfelelő lesz-e vagy sem?! Azért én azt javasolnám, hogy az egyházmegyének kerületei '(districtus) maradjanak meg, és a választás ezekben történjék, mert számításom szerint az eredmény ugyanaz lenne. Az egyházmegyei tanácsba a tervezet 61. §-ának d., szerint a katolikus tanítók és tanítónők 2 képviselőt küldhetnek; ami tekintetbe véve a tanácsnak nagy horderejű hivatását és egyházmegyénk terjedelmét, kevésnek mondható, mert ha akadályoztatás forogna fenn, könnyen megtör
