Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)
42 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) Budapestre menjenek, ami az adott viszonyok között szinte lehetedenség volt —, utána nem gördített akadályt a szervezkedés elé. A bonyhádiak a fenti utasítás ellenére ragaszkodtak az intézőbizottság leveléhez és elkezdték önállóan megszervezni az egyházmegyei gyűlést.226 Blandl György bizalmi felhívást tett közzé a Dunántúlban november 24-én a kerületi bizalmiak összehívására november 27-re Dombóvárra.227 A szervezkedés összehangolatlanságát és az országos tanács sürgetése miatti kapkodást mutatja, hogy előtte pár nappal ettől függetlenül a pécsi papság is közzétett egy ugyanilyen felhívást, csak december 12-re. Ok a gyűlés helyéül először Pécset szemelték ki, de aztán értesülve a bonyhádiak tervéről, helyeselték Dombóvárt központi fekvése miatt,228 azonban a vonatközlekedés korlátozása következtében később mégis a megyeszékhely mellett döntöttek.229 Végül december 12-én sikerült megtartani az egyházmegyei papi tanács első és utolsó gyűlését, melyen megtárgyalták a programot. Az egyházkormányzatot és az egyházi vagyonkezelést érintő pontok váltottak ki élénk vitát, erősen hangsúlyozták az autonómia kiépítésének szükségességét, mely átvenné az egyházi vagyon központi kezelését, valamint az egyházkormányzat személyzeti részében szerepet kívántak juttatni az egyházmegyei papi tanácsnak. A nyugdíj szabályzatot azonnal revízió alá akarták venni a nem határozott célú alapítványok kamatainak felhasználásával. A gyűlésen nem fogalmaztak meg túlzottan radikális követeléseket, az egyetlen ilyen gondolat a tanács befolyása a személyzeti ügyek intézésére, amely eddig kizárólag püspöki jog volt. Figyelemreméltó lojalitásuk az autonómia kérdésében, ahol az egyházi vezetéssel megegyező nézetet fogalmaztak meg, vagyis az egyházi birtokoknak nem a tulajdonjogát, hanem csak kezelését kívánták átadni. A gyűlés Vitkovics Ferenc szakcsi plébánost és Gere Gábort delegálta az országos tanácsba.230 A két egyházmegyei képviselő fel is utazott a fővárosba a Papi Tanács január 15-16-i kongresszusára, melyet a püspök is szívesen látott.231 Zichy hozzáállása azonban gyökeresen megváltozott február közepén, amikor — jókora késéssel - kézhez kapta barátja, Rótt Nándor veszprémi püspök, a Papi Tanács legszélsőségesebb ellenzőjének levelét. Rótt a kongresszus radikális követelései hatására már nyíltan a tanács ellen fordult és kifejtette, hogy véleménye szerint tömeges aposztázia lesz a vége és az egész püspöki kar határozott és egyöntetű fellépését sürgette ellene, valamint javasolta, hogy a főpásztorok körlevélben „világosítsák fel” papPPL. ad 4898/1918. sz. Dunántúl, 1918. november 24. 5. p. Dunántúl, 1918. november 26. 6. p. Dunántúl, 1918. december 7. 5. p. Dunántúl, 1918. december 13. 3. p. PPL. 385/1919. sz.
