Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - DOKUMENTUM - Fazekas Csaba: Dokumentumok Miklós Imre lemondásának történetéhez (1989-1990)
122 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) képviselői és marxista értelmiségiek — a televízió által is közvetített — vitafórumot tartottak az MSZMP Politikai Főiskoláján, amelyen az ekkor évek óta megszokott „marxista-keresztény” dialógusokon túllépve demokratikus egyházpolitikát, mindenekelőtt törvényalkotást is sürgettek. Ezekben a napokban a demokratikus ellenzéki mozgalmak mellett a kormány egyes miniszterei (Pozsgay Imre majd Kulcsár Kálmán) sem csináltak titkot abból, hogy az - állam egyházak feletti gyámkodását létével kifejező — Állami Egyházügyi Hivatalra a jövőben semmi szükség, azt meg kell szüntetni. Amikor Miklós Imre ezt februárban szóvá tette Németh Miklós miniszterelnöknek (1.2. illetve 1.2.1. dokumentum), soraiból még mindig az értetlenség és a bizonytalanság érződik. (Miklós leveléhez mellékelte a Szabad Európa Rádió adásáról készült MTI- jelentést.) Pedig ekkor, vagyis 1989 elején a Németh-kormány már világossá tette, hogy az új, vallásszabadságról és az egyházakról szóló törvény megalkotását már az Állami Egyházügyi Hivatal nélkül képzeli el. Miklós Imre nehezményezte, hogy minderről őt senki nem kérdezte meg, Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszternek pedig igazoló jelentést kellett készítenie a történtekről a miniszterelnök számára.5 Az egyházpolitikai átmenet irányítása (vagyis a vonatkozó törvény tartalmi kidolgozása) már ekkor, és ezt követően egyre inkább a kormány kezébe került, nyilvánvaló lett, hogy a rossz emlékű Állami Egyházügyi Hivatalnak — annak ellenére, hogy Miklós igyekezett fontosságát továbbra is bizonygatni - abban nem sok szerepe tesz, és a kabinet szakminiszterei mellett még az ellenzéki pártok illetve az MSZMP testületéi is kisebb szerepet kapnak abban. (Érdemes megjegyezni, hogy a párt Politikai Bizottsága a valláshoz és egyházakhoz való viszony kialakítását célzó, március elején előkészített javaslat megtárgyalását március 21-i és április 5-i ülésén is elhalasztotta, csak Miklós Imre távozása után, május 16-án tűzte napirendjére.6) Az ÁEH szimbólummá is vált, nem véletlen, hogy az ellenzéki szervezetek közös március 15-i felhívásához készült jelszavakban nyíltan és konkrétan követelték feloszlatását.7 Az a paradox helyzet állt elő, hogy a politikai szféra meghatározó tényezői (a kormány illetve az ellenzéki szervezetek egyaránt) eltöKULCSÁR KÁLMÁN: Két világ között. Rendszerváltás Magyarországon, 1988-1990. Bp., 1994. (továbbiakban: KULCSÁR, 1994.) 265-266. p. Kulcsár Kálmán egy külföldi szociológusnak adott interjúban fejtette ki először álláspontját, amelyet rádióállomások (BBC, SZER stb.) is átvettek. ElBNER, JOHN: The Rule of Law in Hungary. An Interview with Dr. Kálmán Kulcsár. In: Religion in Communist Juwd, 1989. Nr. 2. Vö. 31. sz. jegyz. ill. MSZMP-jegyzékek, 2001. 212., 215., 218. p.; valamint: LAKOS JÁNOS (sajtó alá rend.): A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei. II. köt. Bp., 1993. (A Magyar Országos Levéltár forráskiadványai. 24.) ^továbbiakban: MSZMP KB-jegyzőkönyv, 1993.) 1388-1389. p. Mit kíván a magyar nemzet? (1989. március 15.) Kiadására ld. pl.: BozÓKl ANDRÁS (szerk.): Tiszta lappal. A FIDESZ a magyar politikában, 1988-1991. Bp., 1992. 135. p.
