Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - DOKUMENTUM - Fazekas Csaba: Dokumentumok Miklós Imre lemondásának történetéhez (1989-1990)
Fazekas Csaba: Dokumentumok Miklós Imre lemondásának történetéhéz 121 nökhelyettese, 1971. május 13-tól pedig — 1989. évi kényszerű nyugdíjba vonulásáig — elnöke volt az Állami Egyházügyi Hivatalnak. Az 1970- es évektől az egyházakkal kötött szövetségre, a velük való együttműködésre alapozott politikai irányról egyre többször beszámolhatott a nyilvánosság előtt is (például gyakran publikált cikkekben, interjúkban2 *), amely összecsengett az egyházak vezetőinek a rendszer kül- és belpolitikáját egyaránt legitimáló tevékenységével. E folyamat az 1980-as évek második felére elérte azt a szintet, hogy az állam és az egyházak kölcsönösen már-már idillikusnak tekintették a társadalom érdekében végzett közös, egymást segítő, elismerő munkájukat, ami kidomborodott például az egyetlen olyan alkalommal, amikor 1987 decemberében az ÁEH elnöke átfogó ismertetést adott a parlamentben az egyházpolitikáról, beszámolója megvitatásra és elfogadásra is került. (Bár maga az országgyűlés előtti beszámoló intézménye az alkotmányosság irányába való elmozdulást demonstrálta, a vitanap létrejöttében még a párt csúcsszervének volt döntő szerepe.4) Nem véletlen, hogy amikor 1988 második felében a Kádárrendszer már minden eresztékében recsegett-ropogott, megalakultak és egyre erőteljesebben megjelentek a közéletben a demokratikus társadalmi és politikai mozgalmak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a rendszer szövetségeseinek sorában egyes egyházi személyiségekért is aggódott a párt első emberéhez, Grósz Károlyhoz írt feljegyzésében. (Ld. 1.1. sz. dokumentum.) Számos meghatározó állami vezető előtt nyilvánvalónak kellett lennie, hogy alapvető reformok életbe lépése várható. Miklós Imre levelének kelte előtt, január 28-án hangzott el például Pozsgay Imre elhíresült nyilatkozata arról, hogy 1956-ban nem ellenforradalom, hanem népfelkelés zajlott Magyarországon. Miklós Imre számára ennél is fontosabb lehetett, hogy ugyanezen a napon az egyházak A számos dokumentum közül csak egyet említünk, a korszak végének állapotát tükröző egyik alapos összefoglalását: MIKLÓS IMRE: Az MSzMP egyházpolitikája. Az állam és az egyházak viszonya. Bp., 1987. (MSZMP Politikai Főiskola) Erről a parlamenti ülésről ld.: FAZEKAS CSABA: Kultúrbéke, 1987. „Vita” a Kádárkormány egyházpolitikájáról a parlamentben. In: ArchivNet, 2003. 1. sz. [Online: http://www.archivnet.hu] Az 1987 decemberi parlamenti ülés lényegéről, és az egyházaknak „szövetségi politika” címén a pártállam szolgálatába állásáról már 1989-ben pontos leírását adta: WlLDMANN JÁNOS: Búcsú az államegyháztól. In: Hitel, 1989. 16. sz. 44-45. p. A folyamatról ld. még rövid összefoglalásként az említettek mellett: GERGELY Jenó: Egyházak. In: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918-2000) Bp., 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.) [Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index5.html] Stb. 4 Ld. pl. a Politikai Bizottság 1987. december 1-jei ülését. NÉMETH JÁNOSNÉ (szerk.): Az MSZMP központi vezető szervei üléseinek napirendi jegyzékei. IV. köt 1981—1989. Bp., 2001. (A Magyar Országos Levéltár segédletei. 1/4.) (továbbiakban: MSZMP-jegyzékek, 2001.) 180. p.
