Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében (1950-1989)
112 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) állami feladatok gyors, maradéktalan elvégzésére. Az egyházügyi előadó megjegyzi még, hogy katolikus papok csakis az ő külön engedélyével tarthatnak magánházaknál misét.23 Végezetül szóljunk 1956-ról. A forradalomban játszott szerepük miatt több papot ítéltek kisebb-nagyobb büntetésre Pest megyében. Nézzük meg, kik is voltak ők, s mi volt a „bűnük”? Halász Endre péceli katolikus plébános a forradalom idején nemzetőrként tevékenykedett, része volt a helyi DISZ-szervezet feloszlatásában, a cserkészet újjászervezésében, s megkísérelte az egykori szerzetesek „aktivizálását” is. Dr. Nyitrai Ferenc ceglédi káplán, „egyházi janicsár” (sic!), részt vett egy diáktüntetésen, s prédikációi során követelte az egyházi javak visszaadását és a hittanoktatás újbóli kötelezővé tételét. Még a forradalom bukása után is folytatta „izgatását”. Schröder Gyula biatorbágyi káplán részt vett a helyi Nemzeti Bizottság ülésein, s ő kézbesítette ki személyesen a Járási Forradalmi Bizottság alakuló ülésének meghívóit. „Izgatását” november 4. után sem fejezte be, sőt egy alkalommal ő adott benzint azoknak, akik szovjet tankok felgyújtására készültek. Mandula József ceglédi káplán a hitoktatás kérdésében „exponálta magát”. Keresztes Pál János Gyónón volt plébános a forradalom ideje alatt, ahol is tagja lett az ottani Nemzeti Bizottságnak. A bizottság ülésein „véresszájú” beszédeket tartott, többször harangozott a forradalmárok tiszteletére, és semmit sem tett a kommunisták „összefog- dosása és bántalmazása” ellen. Laktis Pál szigetcsépi plébános tüntetéseken szónokolt, és a forradalmi napokban több alkalommal is Pestre látogatott. Prause József győmrői esperes plébános ugyancsak „lázító” beszédeket mondott, az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatását követelte, és tüntetésre ösztönözte a diákságot. Walkovszki László nagykátai káplán rendszeresen tárgyalt az „ellenforradalmárokkal”, és röpcédulákat osztogatott. Kenéz Rudolf budakeszi esperes plébános is részt vett a helyi Nemzeti Bizottság munkájában, és beszédeiben „követelőzőén lépett fel”. Dr. Kallós István vácszendászlói plébános „rendszeresen uszított a kommunisták ellen”, s tevékenységét a forradalom leverése után sem hagyta abba.Zsolnai Béla pilisligeti plébános „eszmei irányítója volt az eseményeknek”, és a „hittanbeíratások során megengedhetetlen módszert alkalmazott”. Varga József Vác-Hétkápolna plébánosának „izgatási tevékenysége számottevő”. Nagy Árpád galgahévízi plébános „aktív ellenséges elem”, aki szentbeszédeiben rendszerellenes kirohanásokat tesz. Végezetül pedig Végmann Antal, dabasi plébános, aki „márkás fasiszta”, a forradalom idején a Nógrád megyei Becskén „aktivizálta magát”. Nos, ilyen semmitmondó, konkrétumokat nélkülöző vádak alapján fosztottak meg papokat hivatásuktól illetve helyezték őket rendőri felügyelet alá, esetleg PmL. XXIII. 23. 4. dob. V-16/1956sz. és Csala László 1956. május 16-i levele a tanács elnökének, szám nélkül.
