Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében (1950-1989)
Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében, 1950-1989 111 ataloknak. Udvardy egyházügyi főelőadó felkérte az iskolaigazgatót, közölje Németht Gézával, hogy amennyiben „illegális” tevékenységét nem fejezi be, hitoktatói engedélyét vissza fogják vonni. Az igazgató a kérésnek eleget tett, mire a református lelkész levélben fordult Udvardyhoz, melyben kijelentette: „hivatali felettesei utasítására” foglalkozik a fiatalokkal, évtizedek óta immár, és soha senki nem emelt kifogást ténykedése ellen. Sőt, biztosítja az egyházügyi főelőadót, hogy ő igyekszik a szocialista mezőgazdaság megszervezésében az állami szervek segítségére lenni, igehirdetésein népszerűsíti majd a szövetkezeti gondolatot. Mi több, látogatásra is meghívja Udvardyt saját házába, amikor is a főelőadó megtekinthetné a lelkész „vasgyúró kisfiát”. Hogy ez a látogatás megtörtént-e, nem tudjuk, mindenesetre Németh Géza elkerülte a felelősségre vonást. Albertirsa község katolikus plébánosa azt kérte a megyei tanács Oktatási Osztályától, hogy a felsőmikebudai iskolában meghatározott vasárnapokon misét tarthasson. Két évvel korábban már benyújtott egy hasonló tartalmú folyamodványt, ám arra semmiféle választ nem kapott. így az iskola igazgatónője nem engedélyezte az istentiszteletek megtartását. Ezután azonban a pap mégis csak tartott néhány misét, ám az igazgatónő az egyik alkalommal „kitette az egyházi felszerelést az udvarra”, s ezzel a maga részéről az ügyet megoldotta. A Ceglédi Járási Tanács Oktatási Osztálya tényleg nem engedélyezte az iskolában tartandó szentmiséket — ismeri el a plébános —, ezért fordul most kérelmével a megyei tanács Oktatási Osztályához. Amelyik viszont ismételten csak nemet mond. Tóth János jászkarajenői református lelkész pedig magánházaknál tartott engedély nélküli istentiszteleteket. Somodi István, a községi tanács elnöke az egyházügyi előadóhoz fordult, s azt kérdezte tőle, megtilthatja-e ő ezeket az összejöveteleket, vagy az „egyházügyi hivatalnak” kell ilyen esetekben eljárni? Az egyházügyi előadó (akkor még Csala László) válaszában a református egyház és az állam közötti szerződésre hivatkozik, amely szerint ugyanis nem csak templomban, de „más, erre alkalmas középületben, családi otthonban és szabad téren” is tartható istentisztelet. A lelkész tehát teljesen törvényesen járt el! Mindamellett javasolja a tanácselnöknek, hivassa be hivatalába a papot, „ s beszélgessen el vele egy kicsit”. Mert azt azért mégis csak jó lenne tudni — folytatja az egyházügyi előadó -, hol és mikor zajlanak ezek az istentiszteletek, mert akkor „ellenőrizhetjük azt is, hogy ott miről és hogyan folyik a szó”. Figyelmeztetni kell továbbá a lelkész arra, hogy „munkanapokon ne kösse le híveit”, és buzdítsa őket az PmL. XXIII. 23. 8. dob. 98/1960. sz. Hargitai Károly általános iskolai igazgató levele az egyházügyi főelőadóhoz 1960. december 13., valamint Németh Géza szám nélküli levele. PmL. XXIII. 23. 4. dob. Albertirsa rk. plébánosának levele a Pest Megyei Tanács Oktatási Osztályához 1956. április 4.; valamint az iskola igazgatónőjének és a községi tanács elnökének levelei, szám nélkül.
