Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében (1950-1989)
Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében, 1950-1989 105 A fennmaradt iratanyag az 50-es években meglehetősen hiányos, (az 1952 előtti időszakból nincs is semmilyen irat) ráadásai ebben az időszakban az ügyiratkezelés is meglehetősen hanyagul folyt. Ezt bizonyítják az iktatószám nélküli iratok, az elkezdett, de be nem fejezett, le nem zárt iktatókönyvek is. Az ügyintézés, főleg eleinte, meglehetősen nehézkes, sokszor a helyi állami illetve pártszervek egyenesen az AEH-hoz fordulnak egyházi ügyekben, máskor pedig a Pest Megyei Tanács Oktatási Osztályához. A fennmaradt iratok közül sok a szám nélküli, ami „megbeszélés útján lett elintézve”, illetve a megyei vb titkárságán kapott iktatószámot, ám végül mégis az egyházügyi előadó íróasztalán landolt. 1965-től lényegesen javul az ügyiratkezelés színvonala. Hiányosságok ide vagy oda, a fennmaradt dokumentumok száma tekintélyes, s ezek alapján teljes és pontos képet igyekeztem alkotni a korszak megyei egyházpolitikájáról. Az 1950-es évek. A megyei egyházpolitika alakulása Miután a kommunista vezetésnek sikerült a „reakciós” papsággal leszámolni, az egyházpolitikában kiemelt szerepet kapott a „megbékélés” elve — főként a Nagy Imre nevezetes júniusi kormányprogramjának meghirdetése után. A „megbékélés” persze annyit jelentett, hogy a papságot mozgósítani kell a szocializmus építésének sikere érdekében. Csala László Pest megyei egyházügyi megbízott 1954-ben úgy látta, a református lelkészekkel köny- nyebb együttműködni, mint akár a katolikusokkal, akár az evangélikusokkal. A papok elé állított példakép Balogh páter, aki Rákosi könyveit mutogatja a parasztoknak, és a Szovjetunióban tett utazásairól mesél nekik. Az egyházügyi megbízott szerint a hívek örömmel fogadták az egyházak irányában tanúsított „megértőbb” politikát, ám a hivatalos szervek úgy értelmezték a változásokat, hogy egyáltalán nem kell foglalkozniuk a vallási ügyekkel.3 Nem sokkal később azonban a megyei egyházügyi megbízott sokkal súlyosabbnak értékeli a júniusi kormányprogram következményeit. A papok ugyanis véleménye szerint a kormányprogram meghirdetése óta „egyre szemtelenebbek.. .és egyre nagyobb szívóssággal próbálják befolyásukat szélesíteni”. „Kitűnően szervezett aktívahálózatuk” révén nagy tömegeket képesek elérni. Galgamácsán például az un. „élő rózsafüzérben” 44 „rózsabokor” van 15-15 taggal, ami együttesen 600 főnyi tagságot jelent. Tatárszentgyörgyön 38, Szadán 38, Dányban 36, Abonyban 42, Cegléden 56 „rózsabokor” működik. Mindemellett énekkarok, bibliakörök is vannak több helyütt, és különböző „csavargó” szerzetesek és apácák járják a településeket, de felütötték a fejüket a szekták is! Az 1954-es Mária-év pedig a vallásosság további fellendüléséhez vezetett: a körmeneteken részt vevők aránya 25-30%-os emelkedést mutatott ebben az esztendőben, s 3 PmL. XXIII. 23. 2. dob. 008/1/1954 Csala László egyházügyi megbízott jelentése 1954. január 31.
