Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében (1950-1989)
106 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) míg az előző évben az általános iskolás gyerekek 37,5%-a járt hittanra, 1954-ben már 42%-uk. S egyre több helyen folyik pénzgyűjtés is templomok építése, felújítása érdekében. Az ideológiai harc immár önmagában kevés — szögezi le Csala László egyházügyi megbízott jelentésében —, hasonlóképp jól szervezett hálózatot kell kiépíteni a kommunistáknak is. (Sic!) Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a vallásos tömegek érzékenységét sérteni sem szabad, ezért az adminisztratív intézkedések során nagy- nagy körültekintéssel kell eljárni.4 Másrészről viszont „kedvező” jelek is mutatkoztak — legalábbis a megyei egyházügy irányítójának szemszögéből. A Katolikus Papok Megyei Békebizottsága eredményesen tevékenykedett, s a papoknak legalább a fele hajlandó volt híveit a mezőgazdasági munkák gyorsabb elvégzésére ösztökélni. A Népfront különböző bizottságaiba 35 pap került be (protestánsok és katolikusok fele-fele arányban, amit ez utóbbiak sérelmeztek is), a különböző tanácsokban pedig nyolc egyházi személy kapott helyet, (négy a megyei, a többiek pedig a budai járási illetve a gödöllői, pilisszentkereszti és a nagymarosi községi tanácsokban dolgoztak.) Egyesek közülük egyházuk befolyásának növelésén fáradoztak, így például a megyei pap-tanácstagok megpróbálták keresztülvinni a tanyasi istentiszteletek engedélyezését. Célszerű lesz tehát „többet foglalkozni ezekkel a papokkal”, „tudni kell minden lépésükről”, nehogy a tanácsokon, a népfront bizottságokon keresztül növelni tudják befolyásukat — hangoztatja a Csala László egyházügyi megbízott.5 A Pest Megyei Tanács az 1956. szeptember 19-én tartott VB-ülésen foglalkozott a megye egyházpolitikai helyzetével. A testület határozatában megbízta a megyei tanács elnökét, hogy évente legalább egyszer személyesen találkozzon a felekezetek vezetőivel, az alsóbb szintű tanácsok elnökeinek pedig legalább két ilyen jellegű találkozót kellett lebonyolítani évente. Mindamellett a VB elnökök feladata volt, hogy „éberen figyeljék a papok tevékenységét, és a szokásostól eltérő jelenségeket a járási tanácsok elnökeinek vagy a megyei egyházügyi megbízottnak jelentsék”. A VB4 PmL. XXIII. 23. 3. dob. 0023/1955. sz. Csala László egyházügyi megbízott jelentése a megyei egyházpolitikai helyzetről Ld. előző jegyz. 1958-ban a megyei tanács tagjává választották Alexi Rezső üllői esperes plébánost, Balogh György ceglédi református lelkészt, Dr. Babocsa Endre c. apátot, püspöki irodaigazgatót. A járási tanácsban helyet foglalt Tóth János jászkarajenői református lelkész, Margittai József pilisi református lelkész. A nagykőrösi városi tanács tagja volt Adorján József református lelkész. A községi tanácsokban pedig az alábbi lelkészek találhatók: Bogya József aszódi evangélikus lelkész, Mátyás Kálmán pilisszentkereszd rk. plébános, és Sós G. Endre nagymarosi református lelkész. PmL. XXIII. 23. 6. dob. 66 171/1958. sz. A felsoroltak mentségére szóljon az egyházügyi megbízott fentebb idézett megjegyzése, miszerint a tanácsokba bejutott papok sok esetben egyházuk befolyásának növelése érdekében tevékenykedtek.
