Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében (1950-1989)
104 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) Az egyházügyi főelőadók illetve titkárok tehát kettős alárendeltségben működtek. Tennivalóikat az AEH elnökének illetve e hivatal szervezetén belüli feletteseiknek utasításai szerint végezték. Másrészt viszont valamely megyei (vagy a fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának is felelősséggel tartoztak. Részt is kellett venniük az vb üléseken, s negyedéves (a 70-es évek elejétől féléves) beszámolóikat a felettes vb-nek és az ÁEH- nak is el kellett juttatniuk. Magukat a főelőadókat a felettes tanács nevezte ki. Az idők folyamán hatósági jogkörük még bővült is valamelyest, mert például egyházi építkezések, felújítások engedélyezésekor ő mondta ki a döntő szót, miként egyházi ingatlanok eladása, cseréje avagy vallási tárgyú nyomtatványok kiadása sem történhetett meg beleegyezése nélkül.2 Pest megye egymást követő egyházügyi titkárai — Csala László (1951-1957), Udvardy János (1957-1975) és Lukács József (1975-1989) - idejük nem csekély részét fordították jelentések írására. Jelentettek a körmeneteken, búcsúkon részt vevők számáról, azok nemi és életkori megoszlásáról, a hittanra járó gyerekek arányáról, a papság hangulatáról, az általános egyházpolitika helyzetről. Különösen nagy gondot fordítottak az iskolai hitoktatás ellenőrzésére. Talán épp a hittanoktatás körül adódott a legtöbb bonyodalom, legalábbis az 50-es, 60-as években. A 60-as évtized közepétől hirtelen csökkenni kezdett a hittanra járó gyerekek száma, s a szocializmus utolsó két évtizedében mintha a papok is egy kissé „megszelídültek” volna. „Reakciós”, azaz bátor, elveik mellett következetesen kitartó, az áthelyezés, felfüggesztés büntetését, netán még a börtönt is vállaló papok azért szerencsére mindig is akadtak — igaz, legfőképp a katolikus egyház soraiban. De sajnos a békepapokból, a kommunista államhatalom kiszolgálóiból sem volt soha hiány. Annyi viszont bizonyos, hogy még az úgynevezett kádári „puha diktatúra” idején is szoros felügyelet alatt tartották az egyházakat, és kemény kézzel toroltak meg mindenfajta ellenállást. Az alábbi tanulmány Pest megyei egyházügyi titkárok tevékenységének bemutatásán keresztül kísérli meg fölvázolni a megyei egyházpolitika alakulását a szocializmus korszakában. Elemzésemet négy fejezetre bontottam: külön-külön tárgyalom az 50-es, a 60-as, a 70-es és a 80-as évtized eseményeit. Más korszakhatárokhoz igazodni nem lehetett, mert — bár alighanem meglepő lesz ez az állításom -, a négy évtized folyamán jelentős változások a megyei egyházpolitika elveiben és gyakorlatában nem következtek be. (Apróbb változások persze igen.) Még az 1956-os forradalom sem jelentett semmilyen cezúrát a Pest megyei egyházpolitika történetében. Pest Megyei Levéltár (továbbiakban: PmL.) XXIII. 23. (= Pest Megyei Tanács egyházügyi titkárának iratai, 1952-1989.) 10. dob. 147/1962. sz. Az ÁEH elnökének 0011/1962. sz. utasítása.
