Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Miklós Péter: Balogh István politikai tevékenységének első évei (1944-1945)
Miklós Péter: Balogh István politikai tevékenységének első évei 99 sága lejárt. 1946. január 2-án a püspök levélben kérte, hogy vagy — amint azt a kánonjogi előírások megkövetelik — térjen vissza plébániájára, vagy mondjon le javadalmáról. Folyó ügyei elintézésére a főpap két hetet adott. Mivel Balogh nem jelzett vissza, Hamvas Endre február 13-án a következő döntést hozta: „a 2169. canon értelmében a szeged-alsóközponti plébániát ezennel megörültnek nyilvánítom.”20 Balogh István kész helyzetben találta magát. Mivel a kánonjog által előírt plébánosi kötelességeit — állandó távolléte és elfoglaltsága miatt — nem tudta ellátni, püspöke megfosztotta lelkészi állásától és jövedelmétől.21 Erre Balogh 1946. március 6-án reagált — mégpedig elég különösen: lemondott plébánosi állásáról, amit — a püspök föntebb idézett rendelete értelmében — már nem is birtokolt. Kifejezte, hogy a Csanádi egyházmegyével - politikusként is — jó kapcsolatban akar maradni. „Kézhez vettem az értesítést, mely szerint az érvényben lévő canonok értelmében szabadságom meg nem hosszabbítható és folytatólagos távollétem miatt a Szeged-alsóközponti plébánia megörültnek tekintendő. A canonok rendelkezéseit illő tisztelettel tudomásul veszem és híveim iránt érzett szeretetem miatt sajnálattal bár és kizárólag más, ugyancsak fontos szolgálati érdekből plébániámról ezennel lemondok. Őszintén kívánom, hogy az a bensőséges viszony, amelyben eddig a Csanádi egyházmegyével voltam, s amely Istenben boldogult Gyula püspök22 emléke miatt is elszakíthatatlan marad, s azt a magam részéről hűségesen ápolni fogom.”23 Politikai szerepvállalásának egyházi vonatkozásai (1945) Balogh István 1945-ös politikai szereplése, pontosabban annak a Csanádi egyházmegyéhez kapcsolódó eseményei is említést érdemelnek, bár kronológiailag megelőzik a plébánosi állásról való lemond(at)ását. Érdekes egy 1945. július 12-én írt levél, amelyben Balogh páter saját politikai életben elfoglalt helyét, illetve külső megítélését értékelte. A sorok reális helyzetértékelésről és pontos problémaérzékelésről tesznek tanú- bizonyságot. Balogh pátert egyik politikai erő sem ítélte meg egyértelműen. Hol „szalonkommunistának”, hol meg „vörös papnak” gúnyolták. Ráadásul a — számos irányzatot magába fogadó — kisgazdapárton belül sem volt stabil a helyzete, sokszor érték támadások. Erről így írt: „Az egyik oldalról reakciósnak minősítenek, ugyanakkor a másik oldalon 20 SzCsPL. PHEI. 1101/1945. A szeged-alsóközponti plébánia és a kegyúr város kapcsolatáról részletesen: KlSHÁZI- KOVÁCS László: A városi kegyuraság Szegeden, 1917-1948. Bp.-Szeged, 2001. 73-81. p. 2" Glattfelder Gyula (1874-1943) 1911 és 1943 között — Temesvár, majd Szeged székhellyel - Csanádi püspök. Később kinevezett kalocsai érsek, de főpapi székét betegsége miatt nem foglalta el, viszont az érseki címet - pápai engedéllyel - haláláig viselte. 23 SzCsPL. PHEI. 1101/1945.
