Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: P. Benedek Fidél ferences tartományfőnök (1907-1979)
Sas Péter: P. Benedek Fidél ferences tartományfőnök 103 Fidél főatya vezette ferencesek egyike sem lett fugitivus, azaz szökevény. Ebben a sajátos erdélyi Fiorettiben Szent Ferenc igaz fiaiként éltek. Imádkoztak, dolgoztak, miséztek, tanultak. A kemény fizikai munka, az állandósuló zaklatások, a lelki és fizikai terror, a letartóztatási hullám ellenére is kitartottak fogadalmuk mellett az erdélyi ferencesek. Szerzetesi öntudattal viselték Szent Ferenc habitusát: a szegénység, tisztaság és engedelmesség hármas fogadalmával erősített rendi öltönyt. A radnai „gyékényes káptalan” még lapot is szerkesztett Erdélyi Ferences Futár néven, az irodalmi vénával megáldott P. Papp Asztrik vezetésével. Névválasztását két körülmény határozta meg. Egyrészt a rendalapító is Futárnak nevezte önmagát, a nagy Király futárjának, másrészt akkori földönfutó állapotukban ehhez a meghatározáshoz álltak a legközelebb. A Szovjetunió és Jugoszlávia ellentéte miatt a radnai tábor közelében levő román kaszárnyába komoly orosz katonai egységet vezényeltek. A hatalom meg akarta törni ezt az összekovácsolódott közösségi erőt, ezért a ferenceseket újabb állomáshelyekre, kolostorokba költöztették. Az útirány Dés, Esztelnek és Körösbánya volt. Fidél főatyát társaival együtt egy tehervagonban Désre szállították. Az itt tartózkodók személyazonossági igazolványába bekerült a hírhedt D. O. pecsét, mely a „domiciliu obligatorily (kényszerlakhely) fogalmat jelölte. Itt sem tétlenkedett, megszervezte a „dési szabadegyetemet”, melynek spirituálisa volt. A nehéz, emberpróbáló időszak ellenére szinte abszurd a kifejezés, de bizony boldog lehetett az, aki ott és akkor hallgathatta Fidél főatya előadásait, lelki kapcsolatba kerülhetett vele, erőt, bátorságot, kitartást s mindenekelőtt hitet meríthetett- erősíthetett szellemi és emberi kisugárzásából. Saját mondásának parafrázisaként elmondható: ha volt Erdélynek Fráter Györgye, volt az Erdélyi Ferenc-rendnek is Fráter Fidélje. Érdemes idézni és megjegyezni 1951. szeptember 10-én, a Radnai Szabadegyetemen mondott megnyitó beszéde részleteit: „Kellő tudomány nélkül a pap csonka, félszeg. Kenyere a tudomány, életszükséglet, feltétlen kellék, elengedhetetlen követelmény... A papnak, valamennyinek, mécsesnek, fáklyának kell lennie.” Az erdélyi ferences rendtartomány egyik, ha nem a legfontosabb feladatának a kolozsvári teológia felállítását tekintette: „a teológiánknak Kolozsvárt van, lesz és legyen is a helye. Ott van a múltja, ott a jussa... Alku tárgyát nem képezheti. Elsikkasztása a múlt tagadását, a Provincia károsodását, sajnálatos vakságot és meg nem bocsátható bűnt jelentene. S ha a jó Isten ma szólítana ki a világból, ez lenne a szellemi testamentumom.” Az időközben kiszabadult Márton Áron püspökkel együtt kérte a ferencesek szabadságának visszaadását. Annyit sikerült kiharcolni, hogy 21 helységbe visszaengedjenek egy-egy szerzetest, akik plébánosi és lelkipásztori szolgálatot láttak el. 1959-ben arra akarták kényszeríteni, hogy mint provinciális adjon ki egy olyan rendeletet, melyben felszólítja rendtársait,
