Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
14 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) meg a kántornak a tennivalója, a teológusok a felekezeti vitákra, a dogmatikai tételekre összpontosították figyelmüket. A kántor teendőit, a szertartás elhagyhatatían énekes elemeit, nem is az ágendákból ismerhetjük meg, hanem az istentiszteleti éneklés alapkönyvéből, a graduálból.27 A fejedelmi udvar lelkipásztora Milotai ezért is hallgathatott erről. Az óprotestáns szertartást ismerve az éneklés nélküli szertartás egyáltalán nem következtethető az ágendák hallgatásából. Árulkodó tény azonban az, hogy szó szerint így, az éneklésről szóló mondat elhagyásával olvassuk Szenei Molnár pfalzi ágendájának második kiadását a holland nyomdász (Jansson) műhelyében készült Amsterdami Biblia (1645) végén, amelyet az ott tanuló magyar diákok gondoztak. ,,Ez idő alatt mig az Ur vafejsorája ofztogattatik a’/zent iráfbol a' Chriftus halálára emlékeztető caputok olvastafsanak... "2S * A Biblia olvasása tehát nem maradt el a szövegből, az éneklés említése elmaradt. Milotai Nyilas István ágendája vitairat. Tele burkolt célzásokkal az eltérő vélekedésekre. Az egységet kizárólagosság jegyében igyekszik elérni. Az éneklésre vonatkozó félmondat elhagyása nem lehet teljesen véleden, igen csekély annak a valószínűsége, hogy csak egy ilyen jellegzetes félmondat marad el a Biblia későbbi kiadásából is, az ágendából is, amely még tipográfiailag is hangsúlyos (dőltbetűs) Szenei Molnárnál. Vajon, ne a megromlott éneklésben keressük a választ? Úgy tanulták az elmúlt félszázad teológus diákjai, hogy el is kellett tiltani a gyülekezet éneklését, például Debrecenben, mert a 18. században már annyira megromlott. Ez a vélemény hibás, egyetlen adat hamis értelmezése az oka. Révész Imre [senior] rosszul emlékezett egy jegyzőkönyvi részletre, vagy talán rosszul olvasta a betoldásokkal teli szöveget, és szerencsédenül fogalmazott meg egy minden hivatkozást mellőző mondatot, ez az alapja, annak, amit Csomasz Tóth Kálmán munkáiban Maróthival kapcsolatban is emlegetett a megromlott éneklésről, előzőleg pedig himnológiai kézikönyvében is leírt súlyos érvként.30 Debrecen város utasítása a Bibliának az istentiszteletet megelőző ol31 vasásához kapcsolódik a Maróthi halálát követő évben. Ünnepeken (és 27 Vö. Karasszon, 2000.179. p. RMNy. 2091. 143. p. - Nem csupán a helyesírás eltérő. Kimaradt versek, sok javítatlan sajtóhiba mellett ez a pont is figyelmeztet némi tudatos változtatásokra. A „botrány oly nagy volt, hogy ennek eltávolítása végett pl. Debreczenben, a nagy ünnepeken kívül, egyéb napokon nem is volt szabad énekelni a templomokban...” A magyarországi ref. egyház közönséges énekeskönyvéről. Debrecen, 1866. 9-10. p. A református gyülekezeti éneklés. Bp., 1950. 161. p. — Révész Imre mondatát már korábban is használták érvként, az adatnak senki nem járt utána. G. SZABÓ Botond (szerk.): A Debreceni Református Kollégium a »pedagógia századában«. Debrecen, 1996. 185. p.
