Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy vegye ön e bort! 15 nem hétköznap) az éneklést valóban tilalmazta a város. De nem ám istentiszteleten, hanem a szertartás kerete előtti fél órában, mert akkor a kántor vagy a teológus ifjak közül valaki Bibliát olvasott. Elkezdtek az összegyűltek énekelni (nem beszélgetni ültek be a templomba, hanem imádkozni), és addig énekelhettek kántor nélkül (egy óráig is, vagy tovább), énekeltek is magukban, ameddig a Biblia olvasásának ideje el nem érkezett. Ügy szólt a határozat, hogy a Biblia olvasásának kezdete előtt a kántorral, alkalmas invokációt vagy adjutoriumot énekeljenek (az öreg debreceni énekeskönyvben ilyen például: Uram Isten, siess..., S^ent Úr Isten..., Adj békességet, Úristen..., — vagy a prédikáció előtti fohászkodások közül Adj Úr Isten, nékünk Sgent Igeiket..., vagy Jövel, Síként Ulek Isten...) Majd következett az istentisztelet — nem hogy tilalmazva, tehát éneklés nélkül, hanem a kántor és a gyülekezet akkoriban még istentiszteletenként legalább három éneket énekelt (természetesen végig). Más dolog az, hogy a puritánok valósággal eltiltották az éneklést. Ez nem merő feltételezés. Idézzük rögvest a határozott 17. századi utasítást, amely tilalmaiba az éneklést úrvacsorái szertartás közben. Ezt teszi a Tóth Ferenc által említett pataki ágenda. Medgyesi Pál (1605—circiter 1663) szerkesztette névtelenül, ugyancsak ő írt hozzá előszót, szintén névtelenül. A lelkészi teendőket felölelő egyik utasítása egyértelmű: ,JZrre penig igen fzorgalmatoffan fzámot kell tartani, hogy mikoron a' fient fzerezéfnek, vagy a ’ Teftamentumnak igéjit mondjuk, a ’ Prcecaentor éneket ne kezdjen, mint fok helyen a’ maga gondolatlanok cselekefznek. Kettönec fzolni egyfzer f-mind azon Gyülekezetben, difztelen hafzontalan-is: az Apoftolis penig tiltja”. Tóth Ferenc nem szól róla elég világosan, de lám itt van a néma úrvacsorázás szokásának az ágendába foglalt és a tiszáninneni egyházmegyék közakarata által szentesített puritán gyakorlata. Az egyszerre zajló kétféle cselekmény éktelenségét hozza fel megokolásul Medgyesi Pál; és noha másutt egyházi törvényeket, hitvallásokat, bibliai helyeket idéz, itt nem mondja meg, hogy az Apostol hol tilalmazza az éneklést az úrvacsora szertartásában. Arról is hallgat, hogy Jézus és tanítványai a páskavacsorához rendelt hallél-zsoltárokat természetesen énekelték. Sem a Molnár Albert fordította pfalzi ágenda (Szenei Molnár Albert egyik mentora volt Medgyesinek), sem Milotai ágendájának az előírása nem kerül szóba, az tudniillik, hogy bibliai részek olvasása is kísérheti a szertartást, mint ahogyan ezt Kálvin is gyakorolta. A puritánok más utat követtek. * * ’ Liturgia Sacrae Coenae. Sárospatak, 1658. In: SZABÓ KÁROLY: Régi magyar könyvtár [...] Bp., 1879. (továbbiakban: RMK.) I. 933. p.
