Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Oexle, Otto Gerhard: A szerzetesség kialakulása, mint történelmi probléma
Otto Gerhard Oexle: A szerzetesség kialakulása, mint... 97 ból elmenekülő aszketdkus életeszmény és a kolostori életközösség eszménye közötti különbségen? Ez valóban így volt. Nagy vonalakban, a szükséges tömörséggel szeretnék utalni két szerzőre, akik a szerzetesség kezdeti időszakában, 400 körül, maguk is foglalkoztak az aszkézis és a közösségi élet ellentétében feszülő szerzetesség kérdésével, mégpedig szisztematikusan és történetileg egyaránt. Ez a két szerző: Augustinus és Johannes Cassian. (VI. és VII. rész.) Ezután ugyanezt a kérdést arra a hagyományra nézve fogom vizsgálni, mely máig tanúskodik a szerzetesség legkorábbi időszakairól, s ez a 4. századi pachomiusi szerzetesség öröksége (VIII. rész) és maga Pachomius (IX. rész). 6. Először tehát foglalkozzunk Augustinusszal. Aszkézis és monasztikus közösségi élet — mindkettő jelentős szerepet játszott Augustinus életében, persze nagyon különböző módon. Augustinus esetében gondolkodásának és életének alapkérdéseivel magyarázható a remeteség és az aszkézis jelentősége: a világ és az ember meg- váltásra-szorultságának tapasztalatával; a kínzó kérdéssel, hogy mi a gonosz, és főleg, hogy miért cselekszünk gonosz dolgokat; s a kívánságtól megfosztott akarat és a saját vágyakozás miatti szenvedéssel. Mint ismeretes, Augustinus e kérdésekre először a radikálisan dualisztikus világképen alapuló manicheizmusban kereste a választ, később a neoplatonizmusban, mely az embertől gondolkodásbeli és életmódbeli fordulatot, a tudat megváltozását és aszkézist követel, hogy legyőzhesse a látható, a külső világhoz való terhes kötődést, hogy fogékonnyá váljon a földöntúli, intelligibilis világ tisztasága iránt, és elnyerje így az üdvözült életet és az igaz boldogságot. A keresés végül még tovább juttatta Augustinust: a kereszténységig, a megtérésig és a keresztségéig 386-ban, Milánóban. „Confessiones” című művének 8. könyvében (VIII, 6, 13) találjuk erről szóló híres beszámolóját. Itt Augustinus kifejti, hogy milyen szerepet játszott megtérése történetében az aszketikus remeteség gondolata, melyet az alexandriai Athanasius püspök által lejegyzett Antonius-életrajzból ismert meg: a vagyonszerzéstől, a „világi dolgok szolgaságától” és mindenekelőtt „a szexuális közösségre vágyakozás kötelékétől” való szabadság eszménye. Tudjuk, hogy Augustinus megtérése és Afrikába való visszatérése után több monasztikus közösséget alapított, melyeknek rendtartást is adott: először Thagasteban, szülővárosában, később — miután pappá szentelték - az úgynevezett kerti kolostort Hippo Regiusban; és végül, e város püspökeként (395/96-tól) az úgynevezett papi kolostort (monasterium clericorum), ahol együtt élt a püspöki székhely papságával.
