Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Vatikán és Románia államközi megállapodásai a két világháború között
Sas Péter: Vatikán és Románia államközi megállapodásai... 85 kiegyezés okozta sérelmek mind-mind megkérdőjelezik az államközi szerződés megkötésének mindenáron való szükségességét. A válasz XI. Pius pápa abszolutizmusában keresendő, melyet három területen valósított meg: a neotomista államelméletben, az Actio Catholicában és a konkordátumokban. Irányvonalát, az állam és az egyház viszonyát az Ubi arcano Dei kezdetű enciklikában fejtette ki. Teljes erkölcsi-ideológiai hatalom a hívek felett, a társadalom és a politika befolyásolását pedig rábízta a konzervatív világi hatalomra. A Romániával való konkordátum is XI. Pius politikájának jellemző példázata: az egyház önkéntes korlátozása az állammal való szövetség érdekében. A konkordátumok mindenáron való megkötésének, mint a működőképesség elengedheteden feltételének legjobb ellenpéldája Magyarország, ahol zavartalan volt az állam és az egyház kapcsolata, pedig soha nem jött létre államközi megállapodás a Szentszékkel. II. A Római Egyezmény (1932) Az erdélyi katolicizmus „kőszikláját”, az egyházi, iskolai és alapítványi javak kezelőjét, az Erdélyi Római Katolikus Státus intézményét nem tudták térdre kényszeríteni a hatalomváltozás után megalakuló román kormányok. Folyamatos támadások zajlottak ellene, melyek legelszántabb képviselője On isi for Ghibu kolozsvári egyetemi tanár volt. „Kíméleden támadást intézett az erdélyi katolicizmus ellen azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy egyházmegyénket, első sorban pedig az erdélyi római katolikus Státust intézményeivel összetörje” — írta egyik levelében Majláth püspök. Neve ismerősen csengett, a Monarchia Magyarországában az erdélyi ortodox főegyházmegye elemi oktatásügyi iskola-felügyelője volt. A világháború alatt inspektori állását otthagyva az akkori Romániába szökött, s már akkor elkezdte támadásait. Tanulmányokban és könyvekben igyekezett „leleplezni” a Státust, mint a magyar állam nemzetiségeket elnyomó egykori eszközét. Csúsztatásait és hamisításait összegyűjtötték, és tényszerűen megcáfolták. Tulajdonképpen a Státus vagyonára fájt a foga, mindenáron a templomokat és iskolákat fenntartó alapjait akarta elvetetni. Konok elszántsággal elérte, hogy a vallásügyi minisztérium „történelmi jogi bizottságot” alakított az ő elnökletével a Státus vélt jogi anomáliáinak kivizsgálására. A bizottság jelentését „Egy anakronizmus és egy kihívás” címet viselő munkájában adta közre, mely a Státust alapjaiban támadta és egész létét megkérdőjelezte. A Státus vezetői a román kormányhoz felterjesztett emlékiratban foglalták össze az autonóm intézménnyel kapcsolatos legfontosabb érveket és dokumentumokat. A Státus vezetői, Majláth püspök egyházi és Gyárfás Elemér világi elnök a latin nyelvű memorandumot személyesen vitte Rómába. A Státus Igazgatótanácsa külön kiadványban jelentette meg a legfontosabb jogtörténeti okmányokat. Közöttük
