Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Vatikán és Románia államközi megállapodásai a két világháború között
86 Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003) Alexandra Lapedatu kultuszminiszter Majláth püspökhöz írt levelét, melyben megkeresésére értesíti, hogy „a Főtisztelendőséged által képviselt római katholikus Státusnak igazgatótanácsa bárminő bírósági kérdésben szerepelhet, mint jogi személy”. Lapedatu értelmezését maga Nicolae Iorga miniszterelnök, egyben vallás- és közoktatásügyi miniszter cáfolta meg és nyilvánította semmisnek. A Státus és a Római Egyezmény ügyében Emil Pufcariu kolozsvári törvényszéki bíró által hozott, nem jogerős ítéletet Kolozsvár-szerte terjesztő kiadvánnyal szemben állva Gyárfás Elemér egy jól dokumentált válasziratot szerkesztett, melyben tiltakozott az eljárás ellen és egyben fellebbezett felsőbb jogi fórumokhoz. Nagyon érdekes, hogy a kolozsvári egyetemi tanács, a rektor, a bölcsészeti és természettudományi kar és ráadásul Ghibu kollégái közül három római katolikus egyetemi tanár — köztük az olasz Baroni Serra — külön-külön fellépve követelték a Status azonnali feloszlatását. A három egyetemi tanár még külön memorandumot is szerkesztett XL Pius pápának, melyben nacionalista-jellegű szervezetnek minősítették a Státust. Ezt a meglepő kijelentést azzal indokolták, hogy őket — bizonyára azért, mert nem magyarok — nem hívták meg a Státusgyűlésekre. Onififor Ghibu erőteljes kampányt folytatott a kolozsvári Szent Mihály és a piarista (akadémiai) templom megszerzésére is. Balázs András státusi előadó alapos kritika alá vette Ghibunak a Patria-ban megjelent cikksorozatát és a „suum cuique” elve alapján helyre igazította rosszindulatú megállapításait. Ebben a dolgozatában magyarázta meg az említett kolozsvári templomok jogi helyzetét is. Az Erdélyi Római Katolikus Státus, az egyházmegyei önkormányzat Ghibu által hajszolt, vitatott helyzetében rendet kellett teremteni. A megoldás érdekében Doki pápai nuncius kérésére Suciu görög katolikus érsek nagyon korrekt nyilatkozatot tett, hogy egyháza nem kíván a Státus vagyonából részesedni. A nuncius folyamatos tájékozódása miatt a román kormány attól tartott, hogy állást foglal az erdélyi római katolikus egyház mellett, ezért egyenesen a konkordátum felmondásával fenyegetőzött. Ennek figyelembevételével a Vatikán és Románia között létrejött konkordátumot 1932. május 30-án a „IX. szakaszának értelmezésére vonatkozólag” kiegészítették. Az ominózus törvényhely az Egyházat és hozzá tartozó intézményeit jogi személynek ismeri el. A Római Egyezmény — az Accord — lényege: „véglegesen megállapítani kívánván az Erdélyi Római Katolikus Státus elnevezésű szervezet helyzetét”. Ősi elnevezését megváltoztatták, új neve hivatalosan a Gyulafehérvári Latin szertartású Katolikus Egyházmegye Tanácsa lett. A Congregatio Consistorialis prefektusa, Pelegrino Rossi bíboros nem akart hozzájárulni az ősi elnevezés megváltoztatásához, de a Szentszék államtitkársága és a román kormány diplomáciai fellépése meghátrálásra kényszerítette. Egy, a Tudósító folyó
