Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Vatikán és Románia államközi megállapodásai a két világháború között
82 Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003) dő, hogy a görög katolikusok vásárlás útján sikertelenül próbálták megszerezni a minoritáktól a templomot. A Vatikán közreműködésével hozzájutottak - ingyen). Majláth püspök levélben tudatta XI. Pius pápával, hogy csak a négy erdélyi egyházmegye fennmaradása esetén nyugodna bele a bukaresti érsek alá rendelésükbe, de ragaszkodik az erdélyi püspökség hivatalos elnevezés megmaradásához. Úgy látta, hogy a konkordátum nélküli helyzet előnyösebb egyházának, mint a tervezetek alapján megvalósuló állapot. Gyárfás Elemér szenátor, az Erdélyi Katolikus Népszövetség alelnöke a szenátus előtt kifejtette, hogy a konkordátum nem hoz a római katolikus egyháznak semmilyen előnyt. Végkövetkeztetése alátámasztására utalt Vasile Goldij kultuszminiszter rendkívül ügyes, a román érdekérvényesítésért aggódó ortodoxokat megnyugtató megállapítására. Ez a mondat a keresetlen népiességgel megfogalmazott szólásmondás, a „nesze semmi, fogd meg jól” konkordátum-tervezetre utaló, diplomáciai fortéllyal átfogalmazott változatában így hangzott: „Nem hoz a romániai katolikus egyháznak semmi olyant, amivel ez ma már nem rendelkeznék”. Az Apostoli Szentszék átgondolhatta a magyar álláspont szigorúan katolicizmus-alapú, de az erdélyi kisebbségi szempontokra is tekintettel levő álláspontját. Olyan megállapodás-tervezetet dolgozott ki, mely az előzményekhez képest finomított a javaslatokon. A Patrimonium Sacrum római és görög katolikus közös kezelésébe csak a kisajátított egyházi birtokok után adott állami értékpapírok kerülnek, a püspök fennhatósága alatt maradó szerzetesi iskolák maguk állapíthatják meg a tanítás nyelvét. A román kormány hozzájárulása után 1927. május 10-én aláírhatták az államközi megállapodást, a konkordátumot. Életbeléptetéséhez még ratifikálására is szükség volt, vagyis jóváhagyásra a törvényhozás elé kellett terjeszteni. A Vatikán kompromisszumkészségét a végletekig kihasználva, 1928. július 20-án Nicolae Titulescu külügyminiszter két megszorítást szorgalmazott a már aláírt konkordátum szövegéhez képest. A dokumentumban szereplőkön kívül más katolikus szervezetnek nem lehet jogi személyisége, valamint a most román nyelven működő iskolák megmaradnak az előadási nyelvüknél. Mind a kettő a római katolikus egyházat sújtotta, az első esetben az autonóm Erdélyi Római Katolikus Státust, második esetben a szerzetes iskolákat. A hivatalos bejelentés előtt Gyárfás Elemér már értesítette Majláth püspököt, hogy a Szentszék engedett: a katolikus egyháznak Romániában nem lesz jogi személyisége, csak az olyan intézményeinek, amelyeket „canonice et legale” alakítanak és léteznek; továbbá azokban a szerzetes iskolákban lesz román a tanítás nyelve, ahol a konkordátum ratifikálásáig bevezetik. A római katolikus egyház a konkordátum tárgyalásakor a román parlament mindkét házában nemmel szava
