Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Vischer, Lukas: Kálvin öröksége és a jelenkori református egyházak szakadásai
Lukas Vischer: Kálvin öröksége és a jelenkori református... 57 Kálvin szenvedélyes feladatvállalása az egy egyház szolgálatában A reformáció körüli huzavonában Róma képviselői előszeretettel használták azt az érvet, hogy a reformátorok már csak azért is tévednek, mert igehirdetésükkel szétszaggatják Krisztus egyetlen testét. Kálvin és Jacopo Sadolet kardinális vitájában 1539-ben jobbára erről volt szó. Sadolet ügyesen megszerkesztett vitairatának visszhangja gondba ejtette a Genfi Tanácsot. A Tanács Kálvinhoz fordult, aki nem sokkal azelőtt hagyta el Genfet, hogy cáfolja meg Sadolet tanait. Kálvin egy pár nap alatt eleget tett a kérésnek. A reformáció semmi esetre sem elválás az egyeden egyháztól, hanem azzal ellentétben éppen az egyeden egyház helyreállítása. A történelem folyamán az egyház arca eltorzult. A reformáció nem egyéb, mint Isten népe Krisztus keresztjéhez való gyűjtése. „Azon szokásos váddal szemben, hogy én az egyháztól elszakadtam, lelkiismeretem teljesen nyugodt. Hiszen talán nem lehet szökevénynek tartani azt, ki midőn a katonákat zavarodottan s széjjelszórva látá a sorból távozni, a vezér zászlaját felemelvén, visszahivá őket állomásaikra. [...] Én, hogy a rettegés karjaiból összegyűjtsem őket, nem emeltem más harci jelet, csak azt a nemes zászlót, melyet követnünk kell, ha azt akarjuk, hogy néped közé számíts. [...] E pontnál nehéz zavargás támadt, mely később viszályban és harcban tört ki.” Kálvin tudja, hogy a vera-1 a falsa ecclesia-tó\ csak Isten maga különböztetheti meg. Sadolethez címzett válaszából kiérezhető, hogy a fenyegető szétválás mekkora belső harcába került Kálvinnak. Érvelését egy imádságba foglalja: „De, hogy ebben ki a hibás, csak Te vagy, Uram, a megmondhatója. Én szavaimmal és tetteimmel szüntelen bizonyítám, hogy az egység utáni vágy mennyire elfoglalva tart. Rám nézve azonban az egyház egysége az vala, mely Tőled kezdődik s Benned végződik; mert valahányszor békét és egyetértést ajánlottál nekünk, egyszersmind megmutattad, hogy a béke megőrzésének egyeden köteléke Te vagy.” Bármennyire éles volt is a Róma ellen folytatott viták hangvétele és bármennyire egyértelmű Róma tévedéseinek felfedése, Kálvin sokáig nem adta fel teljesen a megegyezés reménységét. Részt vett olyan találko- 3 3 Válasz Sadoletnek 1539-benin: Calvin Studienausgabe, BD 1 (Teilband 172), Neukirchen, 1994. 341. p. (A szerkesztés során Ladányi Pál magyar fordítását használtuk: Sadolet bíboros levele a genfi tanácshoz és népéhez Kálvin válaszával, Pápa 1907.54-55.p.
