Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Vischer, Lukas: Kálvin öröksége és a jelenkori református egyházak szakadásai
56 Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003) formátus hagyomány más hagyományokkal szemben az állandó reformáció jelentőségét hangsúlyozza, s éppen ezért minden hiányosságával együtt a református egyháznak nem annyira a tökéledensége, mint ideigvalósága hangsúlyozandó. Nyitott kérdés sok esetben, hogy milyen utakon valósul meg az állandó reformáció? Milyen alapokon és milyen eszközökkel lehet megvalósítani? Az első feltétel a helyzet valós felmérése. A világ református egyházairól nemrég elkészült egy felmérés. Munkatársaimmal megkíséreltünk egy, a lehetőségekhez mérten teljes listát összeállítani.* 2 A kép nagyszerű, de ugyanakkor elszomorító is. Szembetűnő, hogy a világ majd minden országában élnek reformátusok, ugyanakkor alig van olyan ország, ahol csak egy református egyház létezne. Körülbelül 750 egyházról közöl a könyv adatokat. Számos közülük kicsi és jelentéktelen. Sok egyház elvileg nyitott a többivel szemben. Gyakori azonban az olyan helyzet is, ahol testvéregyházak között mély szakadékok tátongnak. Mindent egybevetve úgy látszik, hogy a református egyházaknak a kommunikáció nem erősségük. Sokan közülük nagy természetességgel járják a maguk nagyon is egyéni útjait. A szakadások természetesen megnehezítik a közös bizonyságtételt. A közös alap nem elégséges a nemzeti és nemzetközi érvényesüléshez. A reformátusok alig hallatják szavukat, s mikor igen, akkor ez a hang zavaros. Bár létezik a Református Világszövetség, ugyanakkor számos más nemzeti és nemzetközi szövetség is létrejött. Az ilyenfajta tömörülések gyakran erőtlen eszközöknek bizonyulnak. A nekik juttatott támogatás elenyésző összege nem elegendő arra, hogy az egymással való párbeszéd, a véleménycsere és a koordináció terén jelentősét alkothatnának. Emiatt az egyes országok egyházai eléggé magukra maradnak. Nagy erőpróba számukra, hogy a nemzetközi vérkeringésben maradhassanak, s hallassák hangjukat az ökumenikus párbeszédben, valamint a globalizáció témakörében felvetődő kérdéseknél. Hogy jutottunk ebbe a zilált helyzetbe? Mi a magyarázata annak, hogy a református egyházak történetük folyamán részben, ma pedig annál inkább különböző utakon járnak? A református tradíció milyenségében keresendő az ok, talán éppen abban az örökségben, amit Kálvin hagyott ránk? Vagy pedig valahol eltorzult az önmagában egészséges kálvini örökség? Segíthetne-e nekünk Kálvin teológiája és egyházi gyakorlata felidézése? A továbbiakban erre a kérdésre szeretnék kitérni. nem lehet jó tárgyalópartner.” 2 Bauswein, Jean JACQUES - VlSCHER, Lukas: The Reformed Family Worldwide. Eerdmans, 1999.
