Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bácsfi Diána: A Harcos szakralitása, avagy a Männerbund-szövetségek létrejöttének vallástörténeti alapjai

Bácsfi Diána: A harcos szakralitása avagy a Münnerbund-szövetségek... 45

brahman és a brahmaní által képviselt rituális szerepfelfogásokat az értelem, az állandóság, a statdkusság, a megtartás alapelveivel, a par excellence bráhmanival, amely az indoeurópai Mitra-típusú istenalakok védelme alatt áll. Az archaikus mentalitás által megélt s^ent időnek azonban ciklikusan újra vissza-visszatérve vannak olyan fázisai vagy pillanatai, amikor ez a ven- dégjogon, egyetértésen, tartósságon és ceremonialitáson alapuló rendszer megszakad, hogy erre az időre valami másnak adja át a helyét: a nyugha- tadanság, a káosz, a ferocitas, a celeritas képviselte démoni ellenprincípiumnak. Hangsúlyozzuk, hogy ez utóbbi nem a világ zsidókeresztény értelemben vett kártékony aspektusát, a Gonoszt jelöli, hanem a Mindenség működéséhez szükséges erjesztőerőt, amely a tagadás dialektikájával biztosítja a világ újramegújulási képességét, egyúttal a Kezdetekhez kötődő köldökzsinór fennmaradását. A Róma utcáin Februarius hónapban, az év utolsó napjaiban megjelent Lupercusok félreismerhetetlenül indoeurópai Mannerbundként végigszáguldottak a házak között, s ha nővel találkoztak, azon kecskebőr korbácsukkal végigsuhintottak. A hagyomány szerint ez utóbbi aktusuk az asszonyok termékenységét volt hivatott előidézni, bár véleményünk szerint itt inkább a két csapat fiatal férfiból (ennek oka az ikrek kettősségén kívül valószínűleg valamilyen primordialis összetűzés ábrázolása lehetett) álló titkos fraternitás — a Romulus pásztorszövetségét idéző avatási testület — egykor talán nyíltabban nőellenes kirohanása továbbélésének lehetünk tanúi, bár nyilván az interpretálok már nem értették az eredeti jelentést. Dumézil szerint a védikus rendszerben a Lupercusok megfelelői a Gandharvák - Le probléme des Centaures című 1929-es tanulmányában kifejti, hogy a lófejű, férfitestű, bujaságukról, megrögzött szómalopó hajlandóságukról és részegességükről hírhedt lények valójában egy olyan közösséget jelenítettek meg a mítosz nyelvén, amely fiatal férfiak avatási csoportját jelentette — a hagyomány szerint olyan kiváló hősöket is, mint Arjuna vagy Ayus, Gandharvák neveltek fel és tanítottak ki a hadművészetre. A Gandharvák miatt azonban nemcsak a halandó nők, de az égi apsarák sem lehettek biztonságban, sőt számos rituális szöveg szerint minden asszony első férfitársa valójában egy Gandharva — ez termékenységvarázsló jellegükre mutat rá. A PIE (Proto-Indo- European) nyelv ismerete nélkül is feltűnő a gandharva szó alaki hasonlósága a kentaurosfio^, bár általában a kenttauroihoij („lándzsával bikákat átdö- fők”, ez valamilyen avatási próbára utalna?) szokták kapcsolni; mivel azonban nem vagyunk nyelvészek, most inkább a vallástörténeti megközelítésnél maradnánk. A kentaurok szintén félig ember-félig ló alakok, szintén zárt csoportokat alkotnak, vadságuk, erőszakosságuk közismert, akárcsak a nőkre való kimondott veszélyességük (a thesszáliai Perithoosz és Hippodameia lakodalmán megpróbálják megerőszakolni a menyasz- szonyt), valamint a hősök nevelésére való hajlandóságuk (Akhilleusz, Hé-