Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bácsfi Diána: A Harcos szakralitása, avagy a Männerbund-szövetségek létrejöttének vallástörténeti alapjai

Bácsfi Diána: A harcos szakralitása avagy a Mannerbund-szövetségek... 35 zése, hogy az ilyen szövetségek tagjai avatásukkal szabad átjárást nyertek mások számára elérheteden kozmológiai szférákba, így egyszerre több vi­lágban is tevékenykedhetnek, a kívülállók számára viszont mindenképpen a numinózus mysterium tnmendum-zxcu 1 atát jelenítik meg. A rémületet keltő öltözékek, maszkok, hanghatások stb. a teremtést megelőző Káoszra em­lékeztetnek, arra a fázisra, amikor a különféle erők még a maguk kiforrat­lan és rendezetlen, titáni mivoltukban manifesztálódtak; a megfélemlítő kirohanások pedig az isteni erők kiszámíthatatlan, titokzatos és bestiális arcát demonstrálják. Modern korunkban is ismertek az ilyen típusú, a primordiális kiforratlanságot és agresszivitást felidéző álarcos vagy álöltö- zetes rituálék, a frosinonei radica-üanéptől kezdve a velencei karneválig. Ami a zajkeltést illeti, ezt különféle szakrálisnak tartott hangkibocsátó eszközökkel érik el, például zúgattyúval, mint a legtöbb ausztrál ifjúavatási szertartáson — ilyenkor az eszköz használatát meg is ideologizálják, a han­got rendszerint az isten üvöltésével azonosítva. A kurnaik /erae//-avatásán lényeges momentum két, az isteni Mungan-Ngauával és feleségével azo­nosított zúgattyú megmutatása az újoncoknak. Az indoeurópai misztéri­umokban szintén szerepel ez az eszköz: Rheia Anya kísérői, az Ida-hegyi fegyveres kurés^ek kereplőket forgatva és pajzsokat verve igyekeztek el­nyomni a csecsemő Zeusz barlangból kihallatszó sírását, nehogy meghall­ja azt a gyermeket elpusztítással fenyegető apa, Kronosz. A kurészek ne­vét a későbbi görögök „levágott hajú ifjak”-ként értelmezték, egyesek a korübasyoknak nevezett extatikus táncosokkal, mások pedig a fekete Q’ar istennő nevével hozták kapcsolatba, ő tudniillik a fríg Kübelé vagy a thrák Kottütó alakváltozata. Különös, hogy egy Männerbundot istennő irányí­tása alatt állónak képzeljenek el, bár a román cálujarok élén is a Doamna Zinelor („tündérkirálynő”), azaz Diana áll. Ez a tény ellentmond Frobenius elméletének, mely szerint a Männerbundok pusztán a matriar­chális nőszövetségekre adott reakciók lennének, alátámasztja viszont azt a tényt, hogy a férfiszövetségek mindig a mágikus-khthonikus erő irányítása alatt állnak, ezt viszont az egyes archaikus kultúrkörökben különböző nemű istenalakok is megjeleníthették. A Dionüszosz-Zagreuszt széttépő és felfaló Héra-vezette titánok Diodorus Siculus, Nonnosz, Harpokratión, Firmicus Maternus forrása és egy Fragmentum Orphicum alapján szintén a Männerbundok jellegzetes­ségeit viselik: fehér gipsszel kenik be arcukat (az álarcviselés az ego elve­szítését illetve egy magasabb szinten való feloldását jelzi, egyben a halot­takra való hasonlóságra utal), majd a gyermek Zagreuszt egyéb avatással kapcsolatos tárgyak mellett egy zúgattyú hangjával csalják el, hogy széttép­jék és felfalják. Őrjöngésük ismét a furor sacralisra emlékeztet. A hangeffek­tus, a pokoli üvöltés a már említett Wilde Heer esetében is megjelenik, amely a coinádentia oppositorum archaikus dialektikájában egyszerre áldásos

Next

/
Oldalképek
Tartalom