Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában
82 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) vadnak és az enyímnek j magamnak sok bűnét s romlását sirassam és Felségedet böjtölés, könyörgés, penitenáatartással mindnyájunkhoz engesztelni igyekezzem... ”' °5 Ha a puritánus mártírológia és mártír prototípus megkövetelte áldozatvállalás, saját érdekről való lemondás képletének feltéden visszakereséséről lemondunk, és sokkal inkább az Isten előtti engesztelő közenjárásra tesszük a hangsúlyt, látszólag nem alaptalan a paraklétoszi szerepkör'06 lehetséges felvállalását, az én-performálás folyamatába történő beemelését tételezni. Ugyanis Dávidházi szerint a Hymnus cselekvésmintája szakrális és világi változatával együtt egyetlen közös logikai cselekvésmintára vezethető visz- sza: „...egy bűnös (egyén vagy közösség) szószólójának engesztelő közbenjárása a le^fensőbb (világi vagy transzcendens) hatalomnál, kedvező elbírálásért.”10 E cselekvésminta végrehajtója vagy a hozzá társított szerep, illetve identitás a Paraklétosz, a Szószóló archetípusa.105 * 107 108 Mind a cselevésminta, mind az archetípus egyértelműen emlékeztet arra, amit a puritánus kontextus hatására Bethlen a mártír és prófétai szerepkörök segítségével jelenít meg. A levelezésben is gyakori előfordulású a gondolat, hogy a rabság mint szenvedés, áldozat a közösség érdekében történik. A szószólói archetípust nem csak a fent idézett rész teszi láthatóvá, hanem az a Medgyesire visszavezethető homiletikai sajátosság, amely az Imádságos- könyvct jellemzi, amikor Bethlen a reggeli imájában a közönséges keresztyén anyaszentegyházért, nemzetéért, hazájáért stb. imádkozik.109 110 A paraldé- toszi/szószólói szerep ó- és újszövetségi sajátosságai"0 szintén visszakereshető elemei a puritánus kontextusnak, de az emlékirat olvasatomban a Kölcseyt is jellemző attitűdöt érvényesíti azzal az érthető különbséggel, hogy inkább Erdélyre, és nem az összmagyarságra történik utalás, hivatkozás. Ez a par excellence paraklétosziként megnevezett közbenjárás erőteljesen emlékeztet Bethlen hasonló tárgyú kijelentéseire. Dávidházi szerint : „...a paraklétoszi közbenjáró ugyanis nem pusztán a maga ügyében fordul istenhez, nem is csupán másokért szólal meg, hanem egy olyan közösség szószólójaként, amelybe maga is beletartozik (az én édes nemzetségem, hazám, és abban kivált a te házadnak és az enyímnek r magamnak), vagy amely105 Bethlen-önéletírás. 997. p. 106,.. Dávidházi Péter tanulmányára támaszkodva igyekszem az elkövetkezők során megvizsgálni, hogy Kölcsey szerepvállalása, illetve a Himnus^ szerepmintája, amely a tanulmány szerzője szerint sem áll távol a protestáns prédikátori diskurzus szerepmintáitól, mennyiben közelíthető Bethlen énreprezentációs eljárásihoz, illetve az általam kontextusként tételezett puritánus szövegkorpusz mennyibe tekintető e szerepkör potenciális forrásának. Vö. DÁVIDHÁZI PÉTER: Per passivam resistentiam. Változatok hatalom és írás témájára. Bp., 1998. (továbbiakban: D ávidházi, 1998.) 102-122. p. 107 Dávidházi, 1998.102. p. 108 Dávidházi, 1998.102. p. 109 Bethlen-önéletírás. 1037-1064. p. 110 Dávidházi, 1998.104-105. p.
