Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában

Tóth Zsombor: Az én prezentáció Bethlen Miklós irataiban 83 lyel bűneiket magára véve közösséget vállal {sok bűnét s romlását sirassam és Felségedet böjtölés, könyörgés, penitenciatartással mindnyájunkhoz engesztelni igye­kezzem)”UX Ezen megfeleltethető átfedések ellenére is kérdéses, hogy beszélhe­tünk-e Bethlen esetében a paraklétoszi szerepkör egyértelmű felvállalásá­ról az én-performancia reprezentációs eljárásaiban, ha ő soha nem nevezi így magát, vagy expliciten nem azonosul ezzel a szerepkörrel. Ugyanis az­zal is számolnunk kell, hogy a fentiekben vizsgált megfelelések nem feltét­lenül a paraklétoszi szerepkör kizárólagos attribúutumai, hanem a mártír, próféta, szent szerepkörének puritánus olvasaton alapuló, Bethlen által némiképpen továbbgondolt, alkalmazott sajátos vonásai is lehetnek. A Sudores et cruces...c. röpirata, amely akárcsak az emlékirat, saját életének apologikus számbavétele, felvet egy olyan kérdést, amely a nyilvánosság és reprezentációi, illetve a magánélet és a köz érdekében leélt munkálkodást mint életmodellt konfrontálja. Mindezt a kontempláció neosztoikus és az aktív, munkálkodó élet oppozíciójába merevíti anélkül, hogy a paraklétoszi szerep lehetőségét implikálná, így jelenítve meg azokat a rep­rezentációs elveket, kulturális modelleket, amelyek az élettörténeten belül az énségről való beszédet alakítják. írA legbölcsebb király mondja: Mindent lát­tam az én hiábavlóságomak napjain; van oly igaz a& aZ ° igazságában elvész és van gonosz napjait meghosszabítja az ő gonoszságában. Ne légy felettéb igaz *s ne légy felettébb ostoba, és ne tartsd magad túlságosan bölcsnek (...) És aztán gyakran faggattam tudós férfiakat, akiktől ez} tanultam: Középen mégy a legbiztosabban. De senki sem tudta megmutatni hol van ez az események végtelen változatossága szerint változó közép. Hozzájött ehhez ugyanezen király másik mondása: nyisd meg a te szádat amellett, aki néma, és azoknak dolgában, akik adattak veszedelemre; nyisd meg a te szádat, Ítélj igazságot, forgasd ügyét a szegénynek és a szfkölködőnek. ”111 112 Ezek a fejtegetések is sokkal inkább a puritánus mártirológia szereplehe­tőségeit ajánlják, mintsem a paraklétoszi identitásmintát. Ugyanez a röp- irat tartalmaz egy olyan részletet, ahol Bethlen a Moribunda Transsylvania c. röpirat megírásának célját, szándékát magyarázza egy fiktív szerepkör al­kalmazásán keresztül, amit azonban egész életének, tevékenységének mél­tatásaként is felfoghatunk, hiszen azokat az énreprezentációs sémákat ér­vényesíti, amelyekkel az emlékiratban szembesülünk. „...Nem tudom, téved­tem-e, Isten bocsássa meg de úgy vélekedtem, hogy annak a fiúnak a szerepét és hiva­tását töltöm be, aki őrült anyjának annak tudta nélkül ételben, italban, csemegében gyógyszert ad be. Ugyan sohasem adtam volna erre a fejem, ha látom, hogy a fejedelem, a tanács és az egész ^aZa tisztában van saját jogaival és érdekével, és nincs a végső 111 Dávidházi, 1998.110. p. 112 Bethlen-levelek, 1987. II. 1181-1182. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom