Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Zsombor: EGOizmus. Az énreprezentáció mint én-performancia (self-fashioning) Bethlen Miklós emlékiratában
Tóth Zsombor: Az én prezentáció Bethlen Miklós irataiban 61 nyelven is hozzáférhető eredményeket szültek. ' Ez annál is inkább érthető, mert Greenblatt és iskolája nemcsak módszertanilag hozott jelentős eredményeket (forráskutatás), hanem, bár ez néha kriükaként hangzik el, ez a szöveginterpretáció elsősorban a régiség szövegeinek értelmezésekor tűnik kivételesen eredményesnek.14 Ha a reprezentáció kérdéskörét 16-17. századi magyar állapotokra transzponáljuk, fontos megjelölni, hogy például a reprezentáció és hatalom relációjának tipikus megnyilvánulását, a politikai reprezentációt illetően a magyar kultúra nem rendelkezik azzal a kiforrott reprezentációs szisztémával, ennek metafora- és szimbólum- rendszerével, amelyet a nyugati államok magukénak mondhatnak. Ennek ellenére a nyilvánosság, közvélemény, propaganda szintén jelentőséggel bír, és noha eltérő reprezentációs modelleket tesz lehetővé, ezek működése sok tekintetben a nyugat-európaiakéhoz hasonló.15 Ha a magánélet, tehát az intim szféra reprezentációs sajátosságait igyekszünk számba venni, akkor a magyar viszonyokról, különösen az arisztokrácia életmódját, életvitelét illetően újra azt észlelhetjük, mint amit a politikai reprezentáció esetében: az életvitelbeli különbségek ellenére is gyakran azonos reprezentációs igények, kulturálisan beidegzett eljárások léteznek és hatnak. Például a Jürgen von Kruedener által instituáonalizált fogyasztási kényszeme:k16 nevezett jelenség a magyarországi és erdélyi arisztokrácia életvitelében is beazonosítható. Visszaigazolják ezt nemcsak a művelődéstörténeti kutatások,17 hanem például a korszakban keletkezett arisztokrata szerzőségű emlékiratok, levelezések is. n Csehi Zoltán tanulmányára utalok, aki a setf-Jashioning koncepciója alapján vette számba a humanista énformálási technikákat. Vö. CSEHI ZOLTÁN: Humanista énformálási technikák a Quattrocento tájékán és napjainkban. In: Jelenkor, 2002. március. 321 -328. p. Jól nyomon követhető ez annak a szöveggyűjteménynek a korpuszán, amely egyszersmind egyik legelső elméleti összefoglalása az irányzatnak. Vö. WEESER, H. Aram (ed.): The New Historidsm. NewYork-London, 1989. Bene Sándor könyvében, hatalmas erudídóval mutatja be és elemzi ezeket az elsősorban a színház metaforájával megragadható újkori reprezentáóós rítusokat, amelyek nemcsak a presztízs, hanem az államelméletek, a politikai kultúra és gondolkodás alakulását is mélyen befolyásolták. Aló. század végi és 17. század közepi magyar vonatkozások értékelésével pedig megbízható képét adja a magyarországi és nyugat-európai politikai és reprezentádós kultúra sajátos különbségeinek és közös vonásainak. Vö. Bene SÁNDOR: Theatrum politicum, nyilvánosság, közvélemény és irodalom a kora újkorban. Debrecen, 1999. „Az elithez tartozó egyén kénytelen a felfokozott luxusfogyasztást követni, különben deklasz- szálódik.” KÁRMÁN GÁBOR: Fatányér és kőkorsó. Magyarok és havasalföldiek egy 17. századi svéd diplomata szemével. In: Korall, 2002. 9. sz. 118. p. Átfogó képet nyújt e vizsgált korszak nemesi életvitelét és szellemi életét illetően Tóth István György és Bitskey István. Vö. TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: A magyar művelődés a kora újkorban. In: KÓSA László (szerk.): Magyar művelődéstörténet Bp., 1998. 136-201. p.; illetve BlTSKEY ISTVÁN: Szellemi élet a kora újkorban. In: Uo. 204-256. p. Bethlen Miklós jóval az esküvője előtt levélben figyelmezteti választottját, hogy rangjuknak,
