Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A dési per történeti háttere
54 Egy ház történe ti Szemle IV/2 (2003) Nagysolymos, Héjjasfalva, és Sárd részjószágokat a fejedelem 1645 júliusában Kemény Jánosnak juttatta.129 Andrásfalvát és tartozékait 1644. március 24-én Gyulai Ferencnek, Péchi Margit férjének adta.130 Kendeffi Zsófia birtokainak legalább egy részét fia 1649. december 10-én visszakapta.131 Orbán Ferenc, egykori udvarhelyszéki főjegyző az amnesztia elnyerésével, már mint fejedelmi udvarmester, visszanyerte összes jószágát.132 Bár mi csak az ingadanokkal foglalkozunk, de nem téveszthetjük szem elől, hogy a per után lefoglalt ingó vagyon is nagy értéket képviselt: állatok, bútor, szerszám, edények stb. mindezekkel (persze a pénzt kivéve) találkozhatunk az örményes-kóródszentmártoni uradalom 1638-ból fennmaradt irataiban133. A politika és a haszon vonulata után most szemügyre kell vennünk a a szombatosok elleni per harmadik, és véleményem szerint legerősebb motívumát, a vallási meggyőződést avagy egyházpolitikát. Miért lenne ez a legerősebb motívum? Bár az összeesküvés gyanúja már korábban felmerült Péchi ellen, de Rákóczi mégsem fogatta le az első kétségek hatására, az exkancellár még a borosjenői békét is aláírta.134 Ez a politikai szál másodlagos szerepére mutat. A perben elkobzott birtokok pedig valóban komoly vonzerőt jelenthettek a fejedelem számára, ám messze nem voltak akkora kitérjedésűek, mint a Zólyomi Dávidtól,135 vagy a Bethlenektől szerzett jószágok.136 Mint láttuk, tekintélyes részüket később vissza is adta, vagy eladományozta. Marad tehát a most sorra kerülő vallási motívum, amelynek súlyát megnöveli, hogy ez a per egyeden olyan vonulata, amely nem csak a szombatosokkal, de a Désen velük együtt szereplő unitáriusokkal is összefüggésben van. A dési per az unitáriusok ellen is irányult. Rákóczi György a zsidó- zókkal szembeni fellépést a számára megvetett felekezet visszaszorítására használta fel. Szándékosan összemosta a non adoranti^must és a szombatosságot, hogy így beavatkozhasson az unitárius egyház belügyeibe. A zsidó- zók sorsa egyben figyelmeztetés is volt az unitáriusok számára, hogy mire számíthatnak ha letérnek a fejedelem által kijelölt keskeny útról. Rákóczi Jakab, 1896. 86-88. p. 130 SZALÁRDI, 1980. 194. p.; KÓVÁry, 1871. 48. p.; Péchi Margit és Gyulai Ferenc házassága 1639-ben köttetett a fejedelem akaratából. Egy fennmaradt esküvői meghívó: TORMA, 1887. 586. p.; I. Rákóczi György Andrásfalvára vonatkozó iktatóparancsa Küküllő vármegyének, 1644: Torma, 1887.713. p. 131 Köváry, 1863.260. p. 132 SzaiArdi, 1980.193. p.; Köváry, 1863. 260. p. 133 . . Makkal 1954.558-568. p.: Péchi örökösei az ineóságokot is visszakértek 1649-ben: TORMA, 1887.713. p. 134 Dán, 1987.294. p. 135 Zólyomi peréről: Szil AGYI, 1893. 245. p. A Bethlenektől szerzett jószágokról: Makkai, 1954. 15. p.; Zólyomi „nótázásáról”: uo. 17. p.
