Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy vegye ön e bort! 21 templomba. Szóval énekelhettek, amit akartak és tudtak, lelkészük majd csak éppen akkor vonult be a Mózes-székbe, amikor mindjárt mehetett fel a szószékbe prédikálni. Annál inkább figyelemre méltó, hogy valamiként mégis elterjedt néhány évtized alatt a genfi zsoltárok éneklése. Puritán hatásra. Egyidejűleg szinte teljesen kiszorította helyenként a régi magyar énekeket, majd a szertartási éneklést.51 Később mutatkozott meg ennek a kára, amikor az énekes diákok kórusát és az éneklő kántorokat az orgonás kántortanítók, majd a harmóniás zsoltárokat a dalárdák műsora váltotta fel. A magyar református gyülekezet éneklése addig sem volt olyan eszményi, később sem (hisz a dísztelen és romlott éneklés miatti jogos panaszok Maróthi, Mitrovics és Ravasz korában sem szűntek meg), mint amilyennek szeretné föltüntetni a zsoltározó magyarságot emlegető kálvinista hagyomány és a közelmúltba gyökerezett legendás református öntudat. Igemondással és énekléssel 1996-ban a találkozós énekeskönyv mellé liturgiát is ragasztott az úgynevezett Tanácskozó Zsinat által választott Liturgiái Bizottság szerkesztősége. Szenei Molnár Albert zsoltárainak első kiadásai óta ilyen nem történt Magyarországon. Ebben a liturgiában már megvan az az ajánlás, amelyet viszontlátunk később a világszerte bevezetésre ajánlott ágendá- ban. „A szentjegyek kiosztása (lehetőség szerint igemondással; a jegyek kiosz52 tása közben a gyülekezet énekel) A pataki ágenda, vagy Tóth Ferenc és Ravasz László érvelésével szöges ellentétben a kétféle funkció egyszerre zajlik. Egyidejű elvégzését, amint láttuk, helytelenítették korábban, de ugyancsak helyteleníti 1927- ben az Erdélyi Agenda. Itt tudniillik a föntebb idézettekkel egybehangzó megokolást találunk. „ Mind az álló, mind a mozgó úrvacsoraosztás alatt a gyülekezet úrvacsorái énekeket énekel. Az a szokás, hogy a lelkipásztor osztás közben éneklés alatt, szentirásbeli helyeket mond, hiábavaló erőpazarlás. Az Vádpont volt Tolnai Dali János esperes és társai ellen 1645-ben: „Az psalmusokat nem az szokott nótákon, hanem csak az franciain akarják énekeltetni, mely immár Kassán contra patronos be is vétetett.” A kerületi Protocollum II. 61. nyomán idézi: ZOVÁNYI, 1911. 106. p. 1645-ben ismétlődik, hogy: „A régi énekeket kárhoztatják, sőt megakadályozzák éneklésöket.” — 1652-ben „a szerencsi zsinaton vagy az azt követő pataki gyűlésen az éneklés új módja ellen is hangzott fel panasz: Maga Lórántfy Zsuzsánna is jónak látta megüzenni Medgyesiéknek, hogy »az karácsom régi énekeket el ne hagyják, hanem kontinuálják a templomban, amelyekben nincsnek a zsoltárokkal ellenkező szók«.” A Történeti Yjjpok III. 560. p. közreadott levélből idézi: ZOVÁNYI, 1911. 278. p. Magyar református énekeskönyv. Kiadja a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin Kiadója. Bp., 1996. 673. p.
