Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
10 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) mellyet meg-tórunk, Chriftus teftével-való kózó/ulés.” — „ Meg-emlekezzetek az Vr Jefus Chriftus haláláról. " — ,, Oda-fel az égben emeljétek leikeiteket; holot az Vr Chriftuft vallátok, Hitetek ágazatiban, ülni lftennek jobjánn. " — „Az háláadáfnak pohára, mellyet meg-áldunk, Chriftus vérével való közöfulés." — ,, Vég’étek, eg'étek ugy-mond az Ur Jefus Chriftus, ez az én teftem, &c. E’ pohár, igy fzoll Chriftus Urunk, az Vj Teftamentum, az én Véremben. " Még jobban megerősíti ezt a pataki ágendát öröklő és megőrző egyházkerület 1814-ben kiadott újabb szertartási segédlete. Ebben kerek perec kimondják, hogy csupán a szereztetési igékről meg a közvedenül kapcsolódó bibliai versekről lehet szó, a lelki tanító: „ megtörvén a ’ Kenyeret, adja azt az asztalhoz kiállott Hallgatóknak, akár a ’ Krisztusnak ezen szavaival: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, melly ti érettetek megtörettetik; akár ezekkel a’ Sz. Páléival: A ’ Kenyér mellyet megtörünk, a. Krisztus testével való eggyesülésünk; akár pedig más Hlyeién, a ’ Jézusnak halálát háládatos emlékezetbe hozó szent Írásbeli helyekkel, mivel itt tsak az illyeneket kell 19 tulajdonképen emlegetni. ” Egyszóval olyan lehetőséget egyik ágenda sem említ (még kevésbé ajánl), hogy a kommunikálóknak a lelkész valamilyen ad hominem választott igeverset mondogasson. Ha az igemondogatás népszokása némelyik egyházvidéken mégis a pataki ágendából volna eredeztethető, akkor ez azt jelenti, hogy a későbbi gyakorlat gyökeresen elszakadt az ősegyház, a reformátorok, a puritánok vagy Szenei Molnár és kora elgondolásától és szándékától. Tóth Ferenc utalása a Pataki ágenda példájára nem elég pontos, és végképpen nem eredeztethető belőle a sok változatban gyakorolt igemondogatás. Az ő utalása egyben azt is jelenti, hogy korábban egyes szertartási változatokat a mi atyáink azért utasítottak el, mert babonaság- nak tartották. Heltai nyomdokán Az óprotestáns szertartási rend itt tárgyalt mozzanatát már láttuk. Érdemes egy pillantást vernünk a hazai evangélikus testvéregyház későbbi gyakorlatára is. Ezt annál inkább nem kerülhetjük el, mert részben közösek a gyökerek, és a liturgia a gyakorlatban sok közös vonást tartalmazott az után is még, amikor a hitvallási különbségek eltérő egyházszervezeti berendezkedésre vezettek. Ezt a liturgikus kapcsolatot azért sem mellőzLiturgia, vagy a közönséges isteni-tiszteletnek, és az arra tartozó némelly szent rendtartásoknak és foglalatosságoknak módja és formája. Készíttetett a’ Tiszán-innen lévő Helv. Vallástételt követő Fvangelica Ekklésiák’ Szuperintendentziájának számára. S. Patakon, nyomtattatott Nádasky András által. 1814. 62. p.
