Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy vegye ön e bort! 11 hetjük, mert egyfelől megalapozatlanul terjedt el (máig) a református közvéleményben úgy, mintha Heltai és Bornemisza liturgikus felfogása kálvini irányba hajolt volna. Sokkal inkább arról van szó, hogy az óprotestáns jellegzetességek éppen úgy éltek a helvét hitvallásúak között a 17. században (helyenként sokkal tovább tovább), mint az evangélikusok között. Másfelől az Heltainál is meglévő igemondást mintaként idézte Medgyesi Pál a pataki ágendában (1658). Úgy emlegette a Heltai Gáspár ágendáját, mint a reformáció kezdeti megvalósítását, és példaként idéz belőle, mintha azt a Tiszántúlon a Méliusz-korabeli egyházi törvények (articuli majores, 1567) elfogadták és előírták volna. Ebben az ágendában ezt mondja a lelkész az úrvacsorázónak: „A mi Wrunc Chriftus lefusnac ßent Tefte, melly te éröttet halálra adattot, erófsitfen meg tégedet az igaz hitbe, hogy örócké élhes Amen. " A pohár nyújtásakor pedig ez hangzott el: ,,A mi Wrunc Chriftus lefusnac ßent Vére, melly á te bűneidért kiontattot, erófsitfen meg tégedet az igaz hitbe, hogy orocké élhes Amen. " Már a hazai protestantizmus ágainak dunántúli elszakadása utáni időből való a Keresztúri ágenda (1598, illetve 1620).21 Ebben az igemondás gyakorlata - és általában az ágenda szövege, a helyesírást kivéve - ugyanaz. A keresztúri ágenda későbbi kiadásának az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött példányában 18. század eleji kéziratos kiegészítést találunk, de ez is távol áll a 19. század táján kialakult gyakorlattól, amely már nem kötődött a szertartási igemondást tekintve a szereztetési igék ismétléséhez. Csupán ennyi a kiegészítés a Heltai ágendájában mondottakhoz (mindkét jegy nyújtása alkalmával): „az tartson erössittsen meg benneteket, mind végig az igaz hitben, jámbor keresztyén sz. életben az örök életre. ” Itt is az tapasztalható, mint a gyónó kérdéseknél, hogy a szertartási formula nem csiszoltabb, hanem hosszabb és bonyolultabbá formálódott. A három rövid kérdésből így lett nálunk négy hosszú. Sőt, Tiszáninnen javaslaLuther formulája: „Nimm hin und iss, dieß ist der Leib Christi, der für dich gegeben ist. Nimm hin und trink, dieß ist das Blut des neuen Testamentes, das für deine Sünde vergossen ist.” - A svájci reformátorok rendtartása szerint (Basel, 1529): „Dyn gloub in das sterben des lybs Christi erhalte dich in das ewig laben. Dyn gloub in das vergiessen des blüts Christi sterck dich in das ewig laben.” - Mindez a középkor misében eleinte „Coipus Christi. Amen”, illetve „Sanguis Christi. Amen” alakban, majd bővebb változatai voltak használatosak: „Corpus domini nostri Jesus Christi custodiat corpus et animam tuam in vtam aeternam. Amen” vagy: „Corpus domini nostri Jesus Christi sit tibi salus animae et corporis. Arnen” illetve: „Corpus domini nostri Jesus Christi sanguine suo intinctum conservet animam tuam in vitam aeternam. Arnen” alakban volt használatos, amint föntebb Mitrovicstól is idéztem. — 1563-ban Méliusz Juhász Péter is hasonló formulát ajánlott: Emlékezzél Christus halakról. Emlékezzél a Christus vére ki ontassarol. RMNy. 196. — Ezt eleink is többször emlegették, vö. például: DOBOS JÁNOS: Egyházi régiségek: Magyar prot. egyházi szertartások. In: Protestáns Egyházi és Iskolai I Mpok,, 1847. 113. p. 21 RMNy. 833,1221.
