Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - RECENZIÓK - Balogh Judit: Tóth, István György (edidit): Litterae missionarium de Hungaria et Transilvania, 1572-1717. I.
Recenziók 119 lérként honosodott meg nyelvünkben; a társulatok egy része a köznyelvben inkább kongregááó vagy egylet néven ismert. Néhol nem fedezi fel a latin alakban a fordító az első gyónás vagy a kánontábla fogalmát, helytelen elképzelései vannak a beteglátogató edény/szelence mibenlétéről, így válhat az kanosává a fordításban. Néha a magyar alak keresésével szükségtelenül szűkül a szó jelentése: például a latin velum a magyarban kehelytakaró és szentségi velum is lehet, ráadásul a fordításként alkalmazott kehely kendőt a kötetet záró — liturgikus szakkifejezések esetében gyakran feltűnően bizonytalankodó és körülményes — kislexikon úgy oldja fel, mintha a purificatorumot írná le! E pontatlanságok és következetlenségek éppoly zavaróak, mint az, hogy a fordításon végighúzódik egy erőteljes protestáns szóhasználat, amely anakronisztikus és félrevezetheti az olvasót. így lesz például gyülekezet az egyházközségből, lelkészlak vagy parókia a plébániából... E tévedésekből és bizonytalanságokból fakadó nehézségeket egyedül a bilingvis szövegközlés segíthetett volna elkerülni, ám ez — vélhetően terjedelmi/financiális okokból - nem valósulhatott meg, s talán riasztólag is hatott volna a megcélzott közönségre. A kötet - fogyatékosságai ellenére — feladatát betölti: a forrástípus adta lehetőségekre a hely- történeti érdeklődéssel rendelkezők figyelmét felhívja. Talán egy rövid községtörténet további eligazodásukat is segítette volna, mert az egész kötetet és az egyes szövegeket bevezető tanulmányok rövidek, pontosak, lé- nyegretörőek és kifejezetten informatívnak minősíthetőek. A kiválóan összeválogatott képanyag kicsit jobb nyomdai minőséget érdemelt volna. (Mózessy Gergely) Tóth, István György (edidit): Litterae missionariorum de Hungária et Transilvania, 1572-1717. I. Róma — Budapest, Római Magyar Akadémia — MTA Történettudományi Intézet, 2002. (Fontes. Bibliotheca Academiae Hungáriáé, 4.) 756 old. Majd húsz esztendős kutatómunka eredményeit gyűjti össze Tóth István György 2002-ben megjelent („Misszionáriusok levelei Magyarországról és Erdélyről, 1572-1717” alcímet viselő) meglehetősen vaskos forráskiadványa. A kötetben, mint a sorozat első részében 1572 és 1636 között született levelek valamint misszionáriusi jelentések találhatóak, amelyek valamilyen módon kapcsolatban vannak Magyarországgal, a 16-17. századi Erdéllyel, ezeknek a területeknek a katolikus egyházával, a katoli-
