Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Oexle, Otto Gerhard: A szerzetesség kialakulása, mint történelmi probléma
100 Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003) Az apostolok halála után a hívők tömegeinek a buzgósága lanyhulni kezdett, főként azok miatt, akik a pogányság köréből jutottak hitre. Ezeknek a pogányoknak akartak kedvezni azzal, hogy kevesebbet kívántak meg tőlük, és egyben nagyobb szabadságot kínáltak nekik. így a jeru- zsálemi egyház fénye egyre jobban megfakult, a hit kezdeti tüze alábbhagyott; végül maguknál az egyházi vezetőknél is (ecclesiae principes). Mert végül egyesek maguknak is megengedték azt, amit eleinte másoknak csak gyengeségük miatt tettek lehetővé: a magántulajdon birtoklását. így kerülhetett sor arra, hogy azok, akikben még elevenen élt az apostoli idők buzgalma {fervor apostolicus) és a kezdetek tökéletességének emléke (memores pristinae perfectionis), azok a városokat és a többiek társaságát elhagyva félreeső helyekre húzódtak vissza (in lorís suburbanis ac secretioribus). És ott elkezdték személyesen, magukban megélni mindazt, amit az apostolok az egyház egésze számára rendeltek (ea quae ab apostilis per universum corpum ecclesiae generaliter meminerant instituta, privatim ac peculiariter exercere coeperunt). Johannes Cassian fejtegetéseit az újabb és legújabb kutatásokban részben félreértették. Abból a megalapozottnak vélt tudásból kiindulva, hogy a szerzetesség „a remeteségből a szerzetesi közösségekig” vezető valódi történelmi fejlődésen ment keresztül, Johannes Cassian kétféle tudósítását összemosták; s aztán az „alexandriai hagyomány”-ról, tehát a gyülekezeti élet aszkézissel való túlszárnyalásáról szóló tudósítást nyilvánították autentikusnak, mely a szerzetesség „igazi kezdeteit” tárja fel, miközben Cassian második tudósításában a „történelmi fejlődést” állítólag éppenséggel „feje tetejére” állította. Világos, hogy félreértették a második tudósítás központi gondolatait - mintha Cassian itt azt állította volna, hogy a jeruzsálemi gyülekezet kezdete a szerzetesség kezdetét is jelentette egyben, és az első keresztények Jeruzsálemben éppen úgy éltek, mint saját korának kolostori szerzetesei. Egy ilyen kijelentés azonban nyilvánvalóan helytelen lenne, s Cassian nem is fogalmazott meg ilyen véleményt. így el is ejthetjük az ellene emelt vádat, miszerint saját korának körülményeit, értelmezéseit és tapasztalatait „fenntartások nélkül” rávetítette volna a korai kereszténységre. Hiszen Cassian itt éppen az első gyülekezet és a szerzetesség közti történelmi különbségre és időbeli eltolódásra keres választ. Cassian kétféle leírása azon a ponton egyezik, hogy mindkettő a társadalomból való kivonulást, az elkülönülést hangsúlyozza a szerzetesség esetében - persze a két esetben egymástól nagyon különböző okokból. Mindkét értelmezésben, éppúgy, ahogyan később Harnacknál és Max Webernél is, a szerzetesség eszményeinek és történelmének viszonyáról van szó, s ezért az asz- kézisről és a közösségi életről is, minderről azonban nagyon különböző módon, mondhatni ellentmondásosan.