Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A Látható Világ lefestve 87 ra a nyelvkönyv is ilyen. Ebben is és valószínűleg ezért is különbözött Comenius felfogása a kortársakétól, akik számára a nyelvtanítás példatára nem a mindennapi élet, hanem a klasszikus auctorok anyaga. Ilyenformán pedig könyve szükségszerűen kora ismeretanyagát, illetve világképét is kell, hogy tükrözze. Rögtön itt felvetődik azonban egy kérdés, mely további vizsgálódásunk szempontjából lényegbe vágó: hogyan teszi ezt a könyv, milyen viszonyban áll az Orbis pictus- ban a világról alkotott - mint azt tudjuk, meglehetősen „erős” és sajátos - comeniusi idea és a fortyogó 17. század átalakulóban levő világképe? Comenius azt írja, hogy a bölcselkedés azon dolgokra vonatkozik, „valamelyek szükségesek”. A bölcselkedés tehát legelőször is választás; a lényegtelen, szükségtelen dolgok elválasztása a szükségesektől, lényegesektől.13 A kérdés mármost az, hogy az Orbis pictus világa már eleve egy ilyen „válogatott” világ, comeniusi konstrukció-e vagy inkább a bölcs választás megtanulását elősegítendő a világról tudható alapvető ismeretek kváziteljességét nyújtja? Comenius szerint könyve minden ez világon lévő legderekasabb dolgokkal, és cselekedetetekkel foglalkozik. Ebből, s a könyv tartalomjegyzékéből is úgy tűnik, sok minden kimarad az ismertetésből, ami a világhoz szervesen hozzá tartozott akkor is14, s ez a kihagyás koncepciózus. De vajon kit jellemez ez a koncepció? Persze, mondhatnánk, hogy a könyv gyerekeknek készült s ezért, meg a keresztény erkölcs és miegymás okán maradt ki belőle ez is, az is. Ugyanakkor sok olyan téma is benne van, ami - a gyermekek számára - teljesen feleslegesnek tűnik. Ez viszont Comenius koncentrikus körökként elképzelt iskolarendszerével lehet összefüggésben, mely szerint a későbbi ismereteknek egyfajta magját már a legalsó osztályokban is megelőlegezi. (Egy másik - nemrég még errefelé egyeduralkodónak számító — magyarázat szerint benne a feltörekvő polgárság racionális értékrendje tükröződik.) Valószínűnek látszik, hogy - csupán terjedelménél fogva is - a könyv nem a világ teljességét mutatja be úgy, ahogy az megmutatkozik, hanem egy „szerkesztett” változatot, ami a teljesség struktúráját mutatja meg. A kérdés mostmár az: mi szolgáltatja e szerkesztés alapelvét? Comenius ideája a világról, vagy a 17. század „közgondolkodása”? A megoldás a világkép természetében leledzik. A világkép mindig hozzárendelhető egy gondolkodási horizonthoz. Az a centrum, ahonnan ez a horizont belátható - jelen esetben Comenius — adja a vonatkozási pontot, amihez képest a horizonton belüli világ egy meghatározott struktúrába - jelen esetben a pansophia enciklopédikus struktúrájába - szerveződik. Ezen a horizonton belül a rendező elv szerint alakul ki centrum és periféria. Comenius két lábbal áll századában, abból indul ki és abban akar helyes utat mutatni, horizontja pedig meglehetősen széles, tágas. Könyve ráadásul egy, a - protestáns — társadalom egésze felé nyitott iskola használatára készült, s már csupán ezért sem lehetséges, hogy a valóságtól elrugaszkodva egy idealizált világ képét rajzolja meg benne, s ne „ez világ” - a közös horizonton belül lévő - dolgait. Milyen volt az a világ? „Folytatva az előző évszázad átfogó szellemi törekvését - írja róla Dömötör Ákos —, benne a középkor fantasztikummal átitatott hagyományai ötvöződtek össze az újkor polgári társadalmának ismereteivel. (...) Mindenütt az átmenetiség nyomta rá a bélyegét a művelődési kezdeményezésekre a XVI. és a XVII. század első felében. A herbomi egyetemen együtt élt a tudomány késő humanista-keresztény orientációja a matematikai-racionális gondolkodásmóddal és a megismerés szekularizált formáival.”15 A dolgok struktúráját a comeniusi életműben a pansophia adja, a következő kérdés tehát az, hogy mi a pansophia rendszerező elve? Három ilyen alapvető elvet kell legalább megemlíteni, melyek: az enciklopédikus látásmód, a harmóniára való törek13 Lk 10,41. 14 Ilyen pl. a prostitúció. 15 Dömötör, 1998.
