Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete... 7 nyos jelentőséget mutat még Lydiaban az ősöreg Sardeis59, vagy a Propontis mellett „az Ázsia első városaival nagyságban és szépségben vetekedő” (Strab. XII — 575; vö. Aristeid. or. XXVII - K.)60, változatos sorsú Kyzikos61. A gyarapodó és szépülő régi városok (a térség első városa rangjáért versengő; érmein a próté címet egyként feltüntető Pergamon, Ephesos és Smyrna62) mellett a partvidék peremén fejlődésnek indultak a Seleukidák korában alapított városok63 is: „a tulajdonképpeni Ázsia nagy piaca, ... az Itáliából és Hellásból jövő árucikkek közös lerakodóhelye” (Strab. XII - 577.), a Maiandros felső folyásánál fekvő Apameia,64 a közeli, ám kevéssé jelentős Eumeneia65, a már említett Laodikeia, a két Stratonikeia66, az Antiocheianak is nevezett kariai Alabanda és az észak-lydiai Thyateira67. Fejlődésük más, korábbi közösségekre olykor kifejezetten negatívan hatott. Ezek közé tartozott például „Phrygia nagy városa’,68 a „népes és jómódú”,69 ám a közeli Laodikeia alapítását követően70 lassan hanyatló Kolossai.71 A térségben néhány kisebb római colonia is alakult: Mysiában Iulia Ancyra, Tiberiopolis, Synaus; Lydiaban Caesarea Trocetta és Hierocaesarea; Phrygiában Sebasté (IGRR IV,682./2) stb. Különleges jogokat élvezett a még Augustustól telepítet két veterán-kolónia: a ius ItalicummaX felruházott Alexandria Troas, és a Kr. u. IV. századra végbement teljes asszimilációjáig görög Asiaban ugyancsak egyfajta latin nyelvi szigetnek számító, elléspontos-menti Parium73. Megannyi híres és régi város, az ősi Milétos, Halikarnassos és Klazomenai viszont egykori fényét és jelentőségét elveszítve, fokozatosan lehanyatlott. Háttérbe szorultak az olyan nagy múltú, ám kisebb parti városok is, mint Kymé és Phókaia, Erythrai vagy Teós. Ugyancsak hanyatlásnak indult a tengeri kereskedelem egyik korábbi központja, a neves rhétorikai iskolákkal bíró Rhodos. Az egységesülő Birodalomban a Kr. e. 42-es év polgárháborús harcaitól is sújtott Rhodos már nem nyerhette vissza korábbi közvetítő szerepét. Helyét Ephesos vette át, ill. kisebb mértékben a partvidék más városai: Kyzikos (Aristeid. or. XXVII- K.), Smyrna és Milétos, valamint az Égei-tengeri partokhoz közel eső Pergamon74. A hajdan jelentős, ám a térség feletti római uralom megszilárdulását követően jelentéktelenné vált „ősi városok” többsége - jobb esetben - afféle turiszti kai látványossággá lett. így kényszerűen is hajdani „nagy múltja” egy-egy elemébe kapaszkodott.75 A lakosság megoszlása a tartományon belül Természeti kincsek és gazdasági viszonyok A rendelkezésünkre álló primér és szekundér források, valamint a régészeti emlékek egyaránt arra utalnak, hogy provincia lakossága főként a tengerparti - zömmel görögök lakta - városokban összpontosult.76 Jelentős - bár a partoktól távolodva mindinkább kevert — lakosság élt a térség jelentős vízi és közlekedési útvonalának, de egyben kiemelt mezőgazdasági területének is számító Maiandros és a Hermos mentén, továbbá ezek mellékfolyóinak medencéiben.77 A hegyvidék számos vonásában még őrizte ősi jellegét: a hellénizálódás folyamata itt csak felszínesen hatott. Egyes hegyvidéki területeken, így az Asia provincia északi határán fekvő mysiai Olympos sűrű erdőségeiben, századok óta78 gyakori volt a banditizmus is (Strab. XII- 574; vö. Lukian. Alex. 2.)79. A helyi közösségek egy-egy városi központ köré való szervezésével, a római kormányzatnak itt még Hadrianus alatt is számos tennivalója akadt (SHA, vit. Hadr. 20,13; vö. Cass. Dio /epit. Xiph./, LX1X 10,2.). Tevékenységük azonban nem vezetett a helyi rablóbandák okozta lokális nehézségek végleges megoldásához.80 Mivel a tartomány nyugati részét már a császárkor elejére szinte teljesen behálózta a fejlett városszervezet, újabb városok alapítására (ill. gyakorta
