Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem Émeric Crucé univerzalista nézetrendszerében
Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem... 77 részt fennhatósága alatt tartotta). A harmadik helyre a német-római császár kerülne, aki méltóságánál fogva felette áll a királyi hatalomnak (és egyébként szintén örököse a római birodalom régi presztízsének). A negyedik helyre a legerősebb nemzetállam, Franciaország (amelynek régi uralkodói szintén a császári cím birtokosai voltak), az ötödikre Spanyolország lenne besorolva. E két ország viszonyára vonatkozóan Crucé (maga is francia) mintegy megelőlegezte a harmincéves háborúban később valóban bekövetkező változást az erőviszonyokban, ami Franciaországot Nyugat-Európa legerősebb abszolutista monarchiájává tette, míg Spanyolországot - hatalmas gyarmati területei ellenére - a gazdasági fejlődés stagnálása és a feudalizmus megmerevedése egyre inkább a hanyatlás irányába sodorta. A hatodik helyre már több — hozzávetőleg egyenértékűnek tekintett - állam is került, nevezetesen Perzsia, Kína, Tatárföld, Etiópia és Oroszország. Ezután következett - már további rangsorolás nélkül — a többi teljesen független állam, így például Anglia, Lengyelország, Dánia, Svédország, Japán és Mandzsúria.54 Az általa nem rangsorolt, hozzávetőleg azonos presztízsű uralkodók sorrendjére többféle megoldást javasolt: így vagy a gyűlésre elsőként érkező delegált, vagy az idősebb uralkodó kerüljön előrébb, vagy gyűlésenként felváltva legyenek besorolva az országok.55 Kétségtelen, hogy e rangsorban az európai országok túlsúlya érvényesül - az első öt helyből négy őket illeti meg -, a kor gondolkodásában azonban mindenképpen nagy merészségnek számított egy keresztény részéről (ráadásul az illető szerzetes volt!) a török szultánt rögtön a római pápa mögött másodikként említeni a presztízs-hierarchiában, hátrébb rangsorolva így a német-római császárt (elvileg a legmagasabb világi hatalmat a keresztény Európában), valamint a katolicizmus egyik legfőbb védelmezőjét, a spanyol-portugál világbirodalom uralkodóját. Amint azonban az már a vallási kérdés esetében látható volt, Emeric Crucé messze túllépett éppúgy a kereszténység, mint Európa határain. Az általa elképzelt nemzetközi szövetség már valóban univerzális jellegű volt, nem pusztán európai, hiszen négy kontinensre terjedt ki (Ausztráliát pedig akkoriban még nem ismerték igazán). Univerzalitásának határa a „civilizáció” és a „barbárság” világának mezsgyéje volt. Civilizáción kívülinek számított Amerika indián lakosságának egy része (amelyet a portugálok és a spanyolok még nem „civilizáltak”), az afrikai kontinens népességének nagyobb fele, Belső-Azsia és Szibéria nomadizáló népei (akiket Oroszország nem „civilizált” még), de érdekes módon belülre került Tatárföld (a Krími Kánság), talán az európai országokhoz való közelsége révén. A békeszövetség létrehozásának gyakorlati kérdéseivel Crucé nem túl sokat foglalkozott. Annyit mindenesetre leszögezett, hogy a kereszény fejedelmek között a pápának kellene közvetítő és kezdeményező szerepet vállalnia, a török szultán megnyerése pedig a Portánál élvezett tekintélye és régi jó kapcsolatai miatt a francia királyra várt. A szövetségi rendszer kialakításához elsősorban az uralkodók józan belátására van szükség, tehát azoknak az előnyöknek a felismerésére, amiket a tartós békeállapot kül- és belpolitikáiig nyújthat.56 A szövetség kiindulópontja tehát a keresztény világ és a török birodalom közötti jóviszony megteremtése volt, amelyhez azután a felsorolt országok csatlakozására számított, tehát lényegében az általa „civilizált világ”-nak tekintett területek politikai és gazdasági-kereskedelmi együttműködését képzelte el. 54 Crucé. 62-68. p.; Raumer, 1953. 307. p. 55 Crucé. 70. p. 56 Crucé. 220-222. p.; Lange, 1919. 430-431. p.
