Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem Émeric Crucé univerzalista nézetrendszerében
78 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) Crucé az univerzális szövetség kialakításának gondolatát egyáltalán nem tekintette valamiféle utópikus álmodozásnak. Meg volt róla győződve, hogy terve viszonylag egyszerű módon realizálható, s művében éppen a praktikus szempontok figyelembe vételére törekedett.57 Javaslatait mindig gyakorlati-történeti példákkal igyekezett alátámasztani, főleg a római történelemből merítve azokat. Koncepciójának egyik alapfeltétele az volt, hogy az uralkodóknak el kell fogadniuk a status quo-t, le kell mondaniuk az országhatárok megváltoztatásának lehetőségéről.58 Tulajdonképpen nem a szövetség létrehozását, hanem annak stabilitása, tartóssága garantálását tekintette igazán nehéz feladatnak. Ezért a szövetségi rendszer feltételeit, az államok kötelezettségeit az idők folyamán változtathatónak képzelte el. Az utópizmus lehetséges vádját részben azzal is cáfolta, hogy nézete szerint a háborúk egyetlen oka sem ki küszöbölhetetlen.59 A francia szerzetes az államok belső békéjének, politikai-gazdasági stabilitásának megteremtését ugyanolyan fontosnak ítélte, mint az államok közötti viszonylatban. A belső béke részben a nemzetközi békeszövetség következményeként, részben annak feltételeként jelent meg elméletében. A kettőt csak együttesen vélte megvalósíthatónak. Első lépésnek azonban mindenképpen a nemzetközi szövetség megkötését tartotta szükségesnek, s az ez által kínált előnyökből vezette le elméletileg az államok belső stabilitása biztosítását az uralkodók számára. Így például a fejedelmek szövetségének megkötése után könnyebb lenne a belső lázadások leverése, mert a lázadók nem tudnának külső segítségre támaszkodni, sőt az uralkodók támogatni tudnák egymást ezekben az esetekben.60 Crucé elítélt minden fegyveres felkelést a fejedelmi hatalommal szemben, az esetleges kormányzati visszaélések orvoslását csak békés eszközök alkalmazásával tartotta kikényszeríthetőnek.61 A király Istentől eredeztetett hatalmának megkérdőjelezését, a vele szemben való engedetlenséget szentségtörésnek tekintette,62 ugyanakkor azonban hangsúlyozta az igazságos, morális felelősségtől áthatott, a kisembereket védelmező uralkodói magatartás szükségességét is.63 Elítélte a zsarnokságot (annak türelmes túlélésére buzdított),64 de a legrosszabb kormányzati formának a köztársaságot látta, amelynek állandó velejárója a pártoskodás, zűrzavar, a korrupció és a tudatlan tömeg közszereplése 65 Állami feladatnak tekintette a szisztematikus szegény-politika kialakítását. Magát a szegénységet természetes jelenségnek tartotta, mivel a társadalmak működése a vagyon egyenlőtlen megoszlásán alapul. A munkaképtelenek és katasztrófák által sújtottak számára az adományozást; állami támogatást, a munkaképesek számára közmunkák szervezését és mesterségek megtanítását javasolta. A szegénység kiterjedésének három fő okát jelölte meg: a háborút, a hosszadalmas pereskedéseket és a túl magas adókat. Ezek közül a háborút tartotta a legsúlyosabbnak, mivel részben ez idézi elő a másik két okot is, és főleg ez vezet a lakosság elnyomorodásához. A szegénység megelőzésének legfőbb eszközét tehát a béke megteremtésében látta.66 57 Crucé. V1I-IX. p.; Lange, 1919. 407. p. 58 Crucé. 191. p. 59 Crucé. 59-60. p. 60 Crucé. 73-74. p. 61 Crucé. 110. p. 62 Crucé. 104. p. 63 Crucé. 91-92. p. 64 Crucé. 108-109. p. 65 Crucé. 106-108. p. 66 Crucé. 155-157. p.
