Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Válság vagy megújulás? Az ágoston-rendi remeték magyar provinciája és a rendi reform ügye a késő középkorban
Erdélyi Gabriella: Válság vagy megújulási 65 Feltehetően ezért sem volt szükség ekkor az új provinciális (mag. Egidius de Eedes) megerősítését a máskor szokásos feltételhez kötni.61 Az egymást váltó tartományfőnökök azonban nem ismerték el Vicenza rendelkezéseit, s Róma - az olasz távozásával sem szűnő - szigorú felszólításai ellenére sem fizették meg Vicenzának költségeit.62 A generális rövid levélkivonatai alapján azonban nem lehet egyértelműen eldönteni: a konfliktus csak az anyagiak körül forgott, vagy ez valamilyen elvi nézeteltérés (szigorúbb életmód, vagy a stúdiumok rendje, tematikája körüli kérdés) tünete volt? A magyar elöljárók hagyományos reformellenessége fényében joggal gondolhatnánk, hogy az ellentét a reform ügyében keletkezett. Vagyis hogy a konzervatív magyar vezetés obstruálta a római reformelképzelések képviselőjének tevékenységét. Az irodalomtörténészek érdeklődését felkeltő Agoston-rendi teológus életének későbbi epizódjai ugyanakkor egy nemcsak szellemileg nyughatatlan (1529-ben a lutherán eretnekség vádja érte), hanem egy makacs és összeférhetetlen, nehéz természetű embert sejtetnek. Az esztergomi konfliktus igazi okát illetően különösen egy későbbi, firenzei epizód kicsit elbizonytalanító. Az itteni studium vezető tanáraként (1518-1523) állásfoglalása a kolostort megosztó politikai vitában a perjelnek engedetlen frakció oldalán, úgy tűnik, elvi megfontolások mellett igencsak profán érdekeken is alapult: a perjellel ugyanis maga is külön csatát folytatott a kolostorban legkényelmesebb celláért, amit Vicenza önkényesen elfoglalt. Az Esztergomban folyó elvi vita mellett szól azonban (hogy a ferenceseknél az itáliai biztos és a magyar elöljárók közötti világnézeti összecsapást 1512-1513-ból mint lehetséges analógiát ne is említsem), hogy míg itt a leköszönő és az új generális is határozottan az olasz pártját fogta és a magyar provinciálisoktól rendelkezései végrehajtását és költségei megfizetését sürgette, a szoba-ügyben Gabriele da Venezia rendfőnök személyes barátságuk ellenére Vicenza ellen fordult63 Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a rendi reformtörekvések sem korábban, sem a 16. század elején nem találtak termékeny talajra a magyar provinciában. Mivel azonban azt nem tudjuk, hogy a 16. század elején az elutasítás mennyire szólt a reform- gondolatnak magának, és mennyire a külső/római beavatkozásnak, ez önmagában még nem cáfolja a hazai ágostonosok Mályusz által sejtett életerejét. Sőt, számos adat utal arra, hogy a hazai állapotok korántsem voltak olyan rosszak, mint amilyet a 15. század 61 1512. július 6.: „Registravimus definitiones factas in capitulo Ungarie, in quo capitulo magister Egidius de Eedes factus fuit provincialis.” Meijer, Aegidii Registrant I. no. 916. 62 1514. szeptember 18.: „Magistro Augustino Vicentino regenti Ungarie scribimus ut patribus provinciae satisfacere studeat. Provincialem hortamur ut studium ac magistrum Augustinum optime pertractet”; 1516. szeptember 29.: „Scripsimus ad provincialem Ungariae, conquerentes quod magistrum Augustinum Vicentinum in laboribus studiorum suorum non recognoverit, precepimusque sub penis et censuris consuetis, ut infra duorum mensium spatium a notitia premissarum satisfaciat promissa et reficiat expensas etc.” Ugyanez a felszólítás leváltás terhe mellett 1517. szeptember 13-án (Meijer, Aegidii Registrum II. no. 161, 563. és 881). 1518. július 23.: „Acta capituli Ungarie confirmamus omnia preter gradus mandantes ea servari que reverendissimus dominus Egidius instituit. Litteras reformationis publicas ad provinciam scribimus monentes provincialem, ut satisfieri faciat Magistrum Augustinum Vincentinum iuxta tenorem reverendissimi cardinalis Egidii.” Továbbá 1518. július 29. és október 10. AGA Dd. 12. föl. 179, 180. és 186. 63 Bár Mezey László (Hubert Jedin alapján) kizárólag politikai konfliktusról beszél Firenzét illetően, a regisztrumokat alaposan kiaknázó és tárgyilagosan elemző Timkovics Agostino da Vicenza életútját nyomon követő kéziratos tanulmányát követtem az ügy előadásában. Ő az esztergomi konfliktus kapcsán egyébként nem gondol többre, mint anyagi vitára. Vő. MEZEY, LÁSZLÓ: Maestro Agostino da Vicenza, Agostiniano Platonista nell'Ungheria Cinquentesca: In: Rapporti Venetc-Ungheresi all'epoca del rinascimento. Acura di Tibor Klaniczay. Bp., 1975. (Studia Humanitatis 2.) 332-333. p.
