Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Válság vagy megújulás? Az ágoston-rendi remeték magyar provinciája és a rendi reform ügye a késő középkorban
66 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) első felében tapasztaltunk. A collecta fizetése rendszeres volt.64 Ismét kielégítő számú diák tanult itáliai konventekben, sőt a lektori címmel rendelkező elöljárói többség mellett65 néhányan magasabb tudományos fokozatot is szereztek.66 A szerzetesek teljesítménye és élete ugyanakkor valóban gyakran nemcsak a regula előírásainak, de a lakosság elvárásainak sem felelt meg. A hívek panaszai a rendi elöljárókhoz azonban nem maradtak megválaszolatlanul. Nemcsak Körmenden, de például Bártfán sem67 - mégha a provinciálisoknak néhány szerzetes küldésével és az ottlévők megfegyelmezésével tartós sikereket nem is sikerült elérniük. A kolostorok provinciálisi vizitálása sem volt kivételes jelenség, mégha ez sem hozott feltétlenül változást a mindennapokban. Amint nemes Kemesmáli Nagy Pál, az egyik Körmenden kihallgatott tanú mesélte, a körmendi „fekete barátok” például „fellázadtak provinciálisuk ellen, amikor az őket vizitálta és kihágásaikat korrigálni akarta, úgy, hogy nem hagyták magukat vétkeiktől megtisztítani”.68 S bár Körmendet, e korábban oly jelentős kolostorát a szerzetesek áll- hatatlansága miatt a rend valóban elveszítette, voltak friss új szerzeményeik is: Ercsi például Hunyadi Mátyás adományából, Zalalövő és Németújvár pedig magánalapításból. 1521-ben pedig két további — sajnos általam pontosan nem ismert - házzal bővültek „kiváló férfiakénak a rend iránti jóindulatából.69 Mindezeken túl a rend belső viszonyaira közvetlenül is kedvezően hathatott az a tény, hogy Pécsi Balázs személyében képzett és népszerű vezetőre talált. Először 1518-ban választották provinciálisnak, majd 1521-ben újraválaszották. Ezt azonban a generális nem fogadta el, mivel az a rendi előírásoknak - amelyek három évben maximálták a tisztség betöltését - ellentmondott. Tekintettel azonban Pécsi egyhangú megválasztására, a generális a következő évre kiírt újabb káptalani választásig tartományi vikáriusnak nevezte ki, amit - 1526-beli újraválasztásával egyetemben — rendtársai közötti népszerűségén túl elsősorban az uralkodó támogatásának köszönhetett. A provinciális ugyanis II. Lajos különös szeretetét és kegyét élvezte, ami bizonyára rendje belpolitikai súlyát is növelte.70 Végül Körmendhez visszatérve: e korábban kulcsfontosságú konvent válságos állapota ha nem is volt egyedülálló jelenség a rend soraiban a 16. század elején, de tipikusnak sem mondható. A provincia elöljárói pedig ha nem is az Itáliához kötődő o'oszerváns mozgalom képviselői, de a jelek szerint képzett és elkötelezett szerzetesek voltak, a rendszeres kolostori élet fenntartásának szándékával. Ezért nem nyugodtak bele Körmend elvesztésébe sem szótlanul. Hogy az esztergomi érsekkel, egyben a pápa legátusával szembeszállva is megkockáztatták a fellebbezést, ahhoz pedig 64 AGA Collette del padre Generale 1441-1519, LI 2. föl 75-76: 1506-1519-ig évente fizetve - ELTE EKK H 306. 65 1472-1482 közöttre Id. PETROVICH, 1970. Ld. még Martinus, Bologna 1455 (AGA Dd. 6. föl. 289); Michael de Crigio, Ungarns, Siena 1510 (Meijer, Aegidii Registrum II. no. 614); Franciscus Ungarns, Róma 1519. AGA Dd.13. föl. 74v. 66 A sárospataki rendi iskola tanára, Kisvárdai János baccalauerus, 1489-90. MÁLYUSZ, 1943.435. p. Uz Tamás 1505-ben és az esztergomi perjel 1508-ban baccalaureusok. MÁLYUSZ, 1971.286. p. Ez a kettő egy személy: ld. Schier-Rosnak, 1778. 51 és 101. p. Vö. még: PETROVICH, 1970. 158-159. p. 67 Wagner, Carolus: Diplomatarium comitatus Sarosiensis. Posonii et Cassoviae, 1780. 532. és 545. p. (továbbiakban: Wagner, 1780.) 68 „aliquando insurrexissent contra eorum provincialem dum ipsos visitasset et huiusmodi eorum excessibus corrigere voluisset ita, quod se in eiusmodi eorum delictis emendare facere non permisissent.” BAV Barb. Lat. vol. 2666, föl. 72v. Abártfai vizitációra ld. Wagner, 1780. 540. p. (1505) 69 Romhányi, 2000. 23, 4L és 47. p. A két ismeretlen kolostorra ld. a generális levelét Pécsi Balázs provincialis vicariusnak: „Nos eius ex litteris intellexisse dicimus preclaros illos viros duo ordini nostro monasteria elargitos fuisse, que quidem grato animo acceptamus et auctoritate in bulla aurea nobis collata nostre religioni et isti provincie unimus cum gratiis et induitis apostolicis...” 1521. március 20. AGA Dd. 14. fol. 20r.
