Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Válság vagy megújulás? Az ágoston-rendi remeték magyar provinciája és a rendi reform ügye a késő középkorban
64 Egyháztörténeti Szemle II1/1 (2002) egyre keményebb hangot is ütöttek meg.55 56 1509 novemberében Viterbo Pécsi Mártonnak a reform további elszabotálása esetére egyenesen leváltását helyezte kilátásba.57 Hogy ezt nem szabad üres fenyegetésnek tekintenünk, azt többek között a hasonló okokból lemondatott egyik francia provinciális sorsa is tanúsítja.58 Mindez jelzi, hogy a magyar provincia idősebb generációja, egyben vezetőrétege, ha nyíltan nem is szegült ellene, de a gyakorlatban nem hajtotta végre a Rómából irányított reformokat. Mivel ez a rendben általános jelenség volt, és a generális a rend demokratikus berendezkedése miatt - amely a hivatalban lévők leváltását csak igen korlátozottan tette lehetővé számára s különösen az Alpokon túli tartományokban tehetetlen volt velük szemben, sok türelemre és hosszútávú reformprogramra volt szükség. Viterbo azon rendelete, hogy a rendi főiskolákra csak az mehet továbbtanulni, aki a szigorúbb szabályok szerint hajlandó élni, biztosítani látszott, hogy a következő elit- és vezetőréteg már a reform híve lesz. Mivel pedig általános jogosítványai ellenére a generálisnak a gyakorlatban csak az itáliai tanulmányi házakban sikerült gyakorolnia a diákokra és tanárokra egyaránt vonatkozó kinevezési jogát, erősíteni igyekezett a reformált itáliai iskolák nemzetközi jellegét, a tanulóéveik után hazatérőktől remélve a reformszellem elültetését szülőföldjükön. Úgy tűnik, hogy a fiatalok itáliai taníttatásában a magyar provincia teljesítette a római elvárásokat, legfeljebb anyagi támogatásukat kellett időnként megsürgetni.59 A generális azonban az objektív és szubjektív nehézségek ellenére sem mondott le a távoli provinciák reformjáról. Ha hiábavalónak bizonyultak írásbeli felszólításai, egy helybéli barátot nevezett ki vizitátorának és bízott meg a vidék reformjával. Magyarországra azonban e köztes fokozat mellőzésével - amely újfent a reform hazai híveinek hiányát jelzi - 1512 júliusában egyből egy olaszt küldött: Agostino da Vicenzat, aki eddig a római, majd sienai rendi főiskola vezetője (magister regens), a teológia magisztere volt, most pedig Esztergomban kapott hasonló megbízatást. Az olasz tudós feladata mindenekelőtt a reform kulcspontját alkotó tanulmányi rend bevezetése volt.60 55 1509. június 23.: „Provinciali Ungaro modus reformationis scribitur et vite communis regula sub penis ut supra. Confirmaturque in provincialem et ea lege confirmatur, ut reformationi laboret, confirmatur et acta capituli.”; 1514. augusztus 12.: „Confirmamus acta provinciae Ungariae et provincialem fratrem Paulum Dombum quem publicis litteris ad reformationem hortamur.” Meijer, Aegidii Registrum I. no. 275.; II. no. 122.; 1518. július 23.: „Actacapituli Vngarie confirmamus omniapretergradus [...] Litteras reformationis publicas ad provinciam illam Vngharie scribimus”. AGA Dd. 12. föl. 79v. Bár Pécsi Balázs megerősítése itt nincs külön megemlítve, de a körmendi per során már 1518. május 4-én electus provincialis, egyik irata a budai provinciális káptalanon kelt, tehát ekkor kellett, hogy megválasszák. 56 1520. június 16.: „Frater Blasius de Quinque Ecclesiis factus est provincie rector usque ad capitulum in regni Vngarie cum auctoritate consueta; scribimus autem de reformatione litteras tum longas tum valde rigidas.” 1520. június 24.: „Ad provinciam Vngarie scribimus litteras amplissimas reformationis. ..” AGA Dd. 13. föl. 135v és 137r. Ld. még a következő és az 53. jegyzetet. 57 1509. november 4.: „Ad provincialem Ungarum Magistrum Martinum de Quinque Ecclesiis, ut omnino provinciam reformet, quod nisi ipse fecerit mittemus aliquem idem facturum.” Meijer, Aegidii Registrum I. no. 407. 58 MARTIN, 1967. 90. p. 59 MARTIN, 1967. 102-103. p. 1518. október 10.: „Provinciali Vngarie mandamus ut suis studentibus quos Rome habent mittat subsidium a provincia decretum...” AGA Dd. 13. fol. 39v. 60 1512. július 12.: „Fecimus regentem in gimnasio ungaro magistrum Augustinum Vicentium omni cum auctoritate etc. dedimusque sibi facultatem, ut quoscunque secum ducere posset quoscunque etiam gradu- atos modo velint ipsi venire et licentiam obtinuerint ab eomm superoribus ad studium disponendi usque ad lectoratus dignitatem exclusive, neminem tamen creare possit in cursorem vel magistrum studii, quamvis posset eis dare locum et officium”.; Megbízatása és a reform ügyének kapcsolatára ld. 1516. június 15.: „Confirmamus acta capituli provinciae Ungariae, mandantes provinciali servari faciat reformationem, et studium instauret sub poena privationis officii”. Meijer, Aegidii Registrum II. no. 478.; MARTIN, 1967. 92-93. p., illetve következő megbízatását: 1516. október 6.: „Magistrum Augustinum Vicentium Florentiam adiutorem reformationi et studio mittimus.” Meijer, Aegidii Registrum II. no. 569.
