Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Válság vagy megújulás? Az ágoston-rendi remeték magyar provinciája és a rendi reform ügye a késő középkorban
Erdélyi Gabriella: Válság vagy megújulás? 63 Mályusz a váradi kolostor egy könyve alapján ugyanis messzemenő következtetéseket vont le. A könyvet 1508-ban Velencében nyomtatták, és Szt. Ágoston Hugo de S. Victore kommentárjaival ellátott regulája mellett tartalmazza a rendi konstitúciókat és statútumokat, szertartáskönyvet, pápai privilégiumokat, élükön a Bulla Aureaval (1507) és a lombard obszerváns kongregáció kiváltságaival. Mályusz fantáziáját e kiváltságok ittléte ragadta meg, melyeket a lombardiai reformkongregáció kivételes kiváltságaira való vágyakozás, egyben az irányába szövődő kapcsolat - egyszóval a hazai reformtörekvések jelének vélt.50 Ez a könyvecske azonban, amely tartalmazta mindazt, amit egy ágostonos barátnak tudnia kellett, minden ágostonos kolostorban megtalálható volt a 16. század elején, és számos példánya máig fennmaradt. Ugyanis e szerzetesi kézikönyv kinyomtatása és a rend kolostoraiba való eljuttatása az Egidio-féle reform egyik első lépése volt. Célja nem szorul külön magyarázatra. A kakukktojásnak tűnő lombardiai privilégiumok pedig éppen azért kerültek bele, hogy az ellenpontként melléjük helyezett, egész rendre vonatkozó pápai kiváltságok függetlenségük korlátozottságát és - az erre törekvő szász kongregáció lecsillapítására - kivételes voltát hangsúlyozzák. A váradi példány a Rómában készült első kiadásnak még az év novemberében Velencében készült utánnyomata.51 Amint a generális leveleiből kiderül, az újabb kiadás ötlete talán Gabriele Veneto tartományfőnöktől - a rend következő generálisától - származott, akinek gondozásában Viterbonak ajánlva megjelent, de megvalósulása ezúttal is a generális elszántságának, ellentmondást nem tűrő konkrét utasításainak volt köszönhető.52 A generális a kézikönyvnél hatékonyabb fegyvereket is bevetett az 1507. évi nápolyi generális káptalanon elfogadott harminc pontos reformprogram keresztülvitele érdekében. Az itáliai és az Alpokon túli provinciák, így Magyarország vonatkozásában is a kapcsolat folyamatosságát biztosító alapokat a provinciálisokat reformra buzdító gyakori levélbeni felszólításai, illetve a tőlük havonta elvárt, az eredményekről, a rendtartomány állapotáról beszámoló jelentések alkották.53 A reform extrapolálását szolgálta továbbá az az új eljárás, hogy a provinciális káptalanok döntéseit és az újonnan megválasztott tartományfőnököt Rómában csak azzal a feltétellel erősítették meg, ha az a reform ügye mellett elkötelezte magát. Konkrétan ez nyolc, a kolostori fegyelemre, egyéni szegénységre, közös liturgiára vonatkozó szabály bevezetésének ígéretét jelentette.54 Ilyen előzmények után került sor 1509-ben Pécsi Márton magister, 1514-ben Dombus Pál, és valószínűleg 1518-ban Pécsi Balázs választott provinciálisok megerősítésére is.55 Az azonban már speciálisan a magyar provinciálisok tevékenységét minősíti, pontosabban az ígért intézkedések elmaradásáról tanúskodik, hogy a generális reform-felszólításai ezután sem szűntek meg. Sőt nemcsak gyakorta ismétlődtek, de 50 MÁLYUSZ, 1943. 432. p. és 436-37. p. 51 ELTEEKK Vet. 08/34. 52 MARTIN, 1967. 82-83. p. Egyéb fennmaradt példányokra ld. ROSARIO-ALONSO, 1913-1914. 8- 9. p.; Biblioteca Angelica, Roma: Regula Beati Augustini una cum expositione Hugonis de Sancto Victore, Venetiis 1508; Egidio da Viterbo, OSA. Lettere familiari II, 1507-1517. A cura di Anna Maria Voci Roth. Roma 1990 (Fontes Historiae OSA. Series II: Epistolaria aliique Fontes), no. 309, 312, 321, 324 (1508. január-októberi levelek). 53 Általában: MARTIN, 1967. 85-86. p. és 90-91. p. A magyar provinciára ld. pl. 1510. április 20.: „Provinciali Ungaro magistro Martino de Quinque Ecclesiis littere reformationis scribuntur.”; 1510. május 27.: „Ad provincialem Ungarum magistrum Martinum de Quinque Ecclesiis litteras reformationis scripte sunt, prorogaturque capitulum ad triennium prout in bulla continetur.”; 1517. szeptember 15.: „Ad provinciam Ungariae litteras reformationis damus quibus annexam misimus apostoliéi brevis copiam, in qua S.D.N. voluntas de reformatione continetur.” MEIJER, ALBERICUS DE: Aegidii Viterbiensis, OSA, registrum generalatus I: 1506-1514, II: 1514-1518 (Fontes Historiae Ordinis Sancti Augustini 1/17-18). Romae 1984-1988.1. no. 577. és 614.; II. no. 883. (továbbiakban: Meijer, Aegidii Registrum) 54 MARTIN, 1967. 89-90. p.
