Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Válság vagy megújulás? Az ágoston-rendi remeték magyar provinciája és a rendi reform ügye a késő középkorban
Közlemény Válság vagy megújulás? Az ágoston-rendi remeték magyar provinciája és a rendi reform ügye a késő középkorban Erdélyi Gabriella Helyi válság - tartományi reformtörekvések? A 15-16. század fordulója körüli évtizedekben az Ágoston-rendi remeték körmendi kolostorában a rendszeres szerzetesi élet felbomlott. Legalábbis az a 49 mezővárosi és környékbeli lakos, akiket az ágostonosok életéről egy per során 1518 májusában kihallgattak, egyhangúan és részletesen vallották: a rendi vezetés és a helyi szerzetesek hanyagsága következtében a kolostor évtizedek óta romosán áll, az ott élő néhány barát kicsapongóan él és liturgikus kötelezettségeit elhanyagolja. Ez pedig nemcsak a hívek, de az egymást követő földesurak/kegyurak felháborodását és haragját is kiváltotta. Aminek az lett a tanúk által egyöntetűen helyeselt következménye, hogy 1517 májusában Bakócz Tamás pápai legátus - egyben Körmend földesura1 - ítélete nyomán az ágostonosoknak távozniuk kellett a kolostorból. A hivatkozott tanúkat a rákövetkező évben az Ágoston-rendiek kitételük elleni fellebbezése nyomán elindult szentszéki per során hallgatták ki. Hagyjuk most egy kicsit őket szóhoz jutni. Montázsszerű válogatás helyett álljon itt szemléletes példaként az egyik legidősebb (magát 70 évesnek valló), s körmendi születése folytán egyúttal a legtöbbet tudó és tudását szabatosan előadni képes providus Rosos Simon körmendi polgár jegyzőkönyvbe foglalt vallomásából egy részlet: „... az ő ideje alatt is az ágostonos barátok a regula fegyelmében napról napra ellankadva életük és erkölcseik terén egyre mélyebbre süllyedtek, s a kolostor alapítójának kegyes akarata ellenére létszámuk és az istentiszteletek lecsökkentek, [...] olykor alig három vagy kettő, illetve csak egy barát lakott a körmendi kolostorban, akik se misét nem celebráltak, se a zsolozsmákat a kellő módon nem végezték el [...]. A körmendi polgárok ezért gyakran folyamodtak közösen levélben a hivatalban lévő provinciálishoz, hogy Istenért és a közösség üdvéért gondoskodjon arról, hogy Körmend mezőváros kolostora ne maradjon istentiszteletek nélkül, és ezért küldjön annyi barátot a kolostorba, hogy a miséket, zsolozsmákat és az egyéb kegyes szolgálatokat a barátok kellő módon elvégezzék a hívek okulására [...]. A provinciális 1 BÁNDI ZSUZSANNA: Körmend a középkorban. Körmend, 1S87. 37-41. p. (továbbiakban: BÁNDI, 1987.)
