Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Egészségügyi viszonyok a Sárospataki Református Kollégiumban a 18-19. század fordulóján
Ugrai János: Egészségügyi viszonyok... 55 úrfijuk számára, cserébe ezért szállásban és ellátásban részesültek.2 Az iskola kiterjedt gazdálkodása alkalmas volt ugyan arra, hogy a dolgozni hajlandó diákok megkönnyítsék anyagi helyzetüket, ehhez azonban rendszeres munkát kellett végezniük az iskola épületében vagy a Kollégiumhoz tartozó magtárakban, szőlöföl- deken.3 A helyiségek kicsiny száma és szűkössége a korszak meghatározó problémájának számított. Éppen ez indította el a 19. század elején azt a nagyszabású, csak a reformkor végén befejeződött építkezést, amelynek eredményeként a máig álló kollégiumi épületet megalkották. Egyöntetű volt a panasz, miszerint a közös tanórákra kijelölt termek a hatalmas tömeg befogadására alkalmatlanok, rosszul megvilágítottak és megfelelő kályha hiányában fűtésük is nehézkes. (A fűtés kaotikusságára utal Nyíri István professzor 1805-ben kelt levele is, aki az általa ösztönzött rajzoktatás bevezetésének súlyos akadályai között említi azt a látszólag egyszerű problémát is, hogy eltört a terem kályhájának a lába és emiatt nem lehet fűteni a rajzórákon.4) 1815- ben részletesen megvizsgálták az összes tantermet, professzori lakást, minden kollégiumi lakószobát és a majorsági területeken a cselédek kunyhóit, házait. A bejárás számos, aprólékos megállapításából kiderül, hogy általában mindegyik épület fölújításra és kibővítésre szorulna, különösen rossz a két legfontosabb diákvezető, a senior és a contrascriba lakásának állaga, de jó néhány helyen gondot okoznak a fűtés mellett a rozoga ajtók és ablakok is, az egyik professzor udvarán pedig a kutat találták aggasztó állapotban. A vizsgálat becslése szerint a feltárt hiányosságok felszámolása legalább 20 ezer forintba került volna.5 Az új épület kivitelezésének idején a tanulók jelentős része még a földön ülve volt kénytelen végighallgatni az előadásokat. (Ezt az áldatlan helyzetet az épület elkészülte előtt úgy próbálták legalább részben megoldani, hogy a közös tanórákon kívül nagy teret engedtek a kisebb csoportokkal foglalkozó, maguk is az iskolában tanuló magántanítóknak.) A nagy kollégiumi építkezés tervezési szakaszában, 1801-ben körlevelet küldtek ki az iskola vezetői a reménybeli módosabb adakozókhoz, s ebben az áll, hogy több tanári lakást az összeomlás fenyegeti.6 A helyhiány nemcsak az oktatást nehezítette, hanem a bentlakók számát is csökkentette. így ugyanis csak keveseknek biztosíthattak az iskola vezetői helyet, a többieknek a városi szállásadóknál kellett lakhelyet keresni. Ennek megfelelően a kollégiumi szobák is zsúfoltak voltak: fennmaradt egy 1797. évi beosztás, amelyből kiderül, hogy tizenhárom épületben, ötvenkét szobában összesen 199 diákot tudtak elhelyezni három-nyolcágyas helyiségekben.7 A tananyag zsúfoltsága súlyosan leterhelte a diákokat. Sárospatakon mindössze négy hónap (egy-egy hónap tavasszal és ősszel és kettő nyáron), valamint összesen tizennégy ünnepnap szolgálta a pihenést, s a fennmaradó 231 napon szinte megszakítás nélkül folyt a tanítás. 1796-ban az iskola működéséről készített bizottsági jelentés alkalmából nem kis büszkeséggel írta az intézmény irányítója, Barczafalvi Szabó Dávid rector, hogy Európában nincs olyan iskola, ahol ennyi időt fordítanak tanulásra. Szemben a katolikus iskolákkal, Patakon nem tartottak heti pihenőnapot, 2 Hegyi József: Régi diákélet Sárospatakon. In: Neveléstörténeti Füzetek 7. Bp., 1988. 29-36. p. 3 Hörcsik, 1996. 30-38. p. 4 A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára, (továbbiakban: SRKLt.) A. XXXI. 12. 027. 5 SRKLt. A. XXXVIII. 15. 556-15. 557. 6 SRKLt. A. XXIX. 10. 968. 7 A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Kézirattára, (továbbiakban: SRKKt.) 1123/20.
