Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Egészségügyi viszonyok a Sárospataki Református Kollégiumban a 18-19. század fordulóján
56 Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002) mindössze szerdán és szombaton délután jutott idő némi felfrissülésre. (Ahogy a helyzetet felmérő deputatio jelentésében áll: „Mulattató nap egy sincs Patakon, de nincs is rá szükség!”) A napi, az együttes és a magánórákat váltakozva tartalmazó tanítás reggel héttől tizenegy óráig, illetve délután egytől este ötig tartott. A heti két könnyített napon, szerdán és szombaton sem volt lényegesen egyszerűbb a tanulók helyzete, hiszen akkor is csak délután háromkor fejeződött be a kötelező program.8 Ráadásul a tanításban döntő súlyt kaptak a tananyag nehezen emészthető latin nyelvi, vallási és filozófiai részei, amelyeket módszertani fogásokkal sem igyekeztek könnyebben tanulhatóvá tenni a pataki professzorok.9 A fentiek alapján elmondhatjuk, a diákélet keretei nem segítették az iskola egészségügyi viszonyainak a javítását. A szegény sorban élő tanulók, hallgatók számára nyilván nagy és sokszor megoldhatatlannak bizonyuló gondot jelentett a rendszeres és változatos táplálkozás, valamint az évszaknak megfelelően gondos öltözködés feltételeinek megteremtése. A megélhetéshez szükséges munkavégzés sem mindig bizonyult szempontunkból hasznosnak, hiszen a tanulás mellett ez nemcsak edzhette, hanem ki is meríthette a diákokat. A tantermek fűtési és megvilágítási problémái, a rossz levegő szintén nem szolgálták a hat-tízéves korban az iskolába kerülő és ott sokszor másfél évtizednyi időt is eltöltők egészséges fejlődését. A tanulásra és lakásra kijelölt helyiségek kicsinysége és az ehhezjáruló nagy tömeg elősegíthette a betegségek terjedését, illetve csökkenthétté a megelőző intézkedések hatékonyságát. A tanulók jelentékeny részének külső szállása pedig ellenőrizhetetlenné tette e diákok életkörülményeit, a tiszta szobákat és a rendszeres tisztálkodást, étkezést. A feszített időbeosztás előrevetíti azt a megállapításunkat, hogy mozgásra, testedzésre nem igazán volt mód. Pedig számos jel azt mutatja, hogy tisztában voltak az intézmény elöljárói a testgyakorlás fontosságával. Az 1796. évi deputatio például általánosságban kijelenti, hogy a Kollégium feladatai közül egyenlően fontos a tudományos, az erkölcsi és a testi nevelés10, de a későbbiekben a rendkívül részletes útmutatás csak az első két területre vonatkozik, a testnevelésről érdemben több szó nem esik. Szervezett testmozgás nem létezett ebben az időben Patakon. Bár a pihentető napokon, szerdán és szombaton délután kimehettek a tanulók a szabadba, hosszabb kirándulásra már nem nyílt lehetőség a számukra. Komoly problémának számított, hogy a legelemibb testedzést biztosító zárt területtel sem rendelkezett az intézmény. Ennek megoldása érdekében vette bérbe az iskola a Magyar Királyi Kamarától 1792-ben a mai iskolakert térségét, s fák, pázsit telepítésével alakított ki ott „üdülőhelyet”. 1804-ben vetődött föl először hivatalos berkekben egy úszásra alkalmas hely kijelölésének a szükségessége, de ebben az ügyben a reformkor közepéig semmilyen előrelépés nem történt.11 Szintén csak kezdeti törekvésekről és csekély eredményekről számolhatunk be a gimnasztika meghonosítása kapcsán. A pataki tanítvány, a Vay-gyerekek házitanítója, Váradi Szabó János ismerte meg Svájcban azt a Wilhelm Eggert, akit később Magyarországra, a pataki iskola egyik legfőbb támogató családjának, a 8 Az 1796. évi Litteraria Deputatio munkálata, (továbbiakban: Lit. Dep. 1796.) SRK.Lt. K. b. 11. 11.55-60. p.; 81-92. p. 9 Szilágyi István: A gimnáziumi oktatásügy története a magyarországi helv. hitvallásúaknál, különös tekintettel a h.h. tanároknak Pesten 1860-ban tartott egyetemes értekezletére. In: Sárospataki Füzetek, 1861. 193-231. p.; Ködöböcz József: Tanítóképzés Sárospatakon. A kollégiumi és középfokú képzés négy évszázada. Bp., 1986. 65-69. p. 10 Lit. Dep. 1796. 61-65. p. 11 Csajka Imre: A sárospataki iskola testkultúrtörténete. Sárospatak, Kézirat. 1982. 82-87. p.
