Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.
22 Egyháztörténeti Szemle 1II/2 (2002) 74 /Tuto de to psephisma nenomothethésthai/ tót aióni lés Rhómaión hégemmomasphylachtsome- non (ktl.) = M. McCrum - A.G. Woodhead, Select Documents of the Principates of the Flavian Emperors: including the Year of Revolution A.D. 68-96 /coll, by M. McC. & A.G. WJ, Oxford 1961; Nr. 500. p,147sq. - Acmonia, Kr. u. 85. Vö. M.P. Charlesworth, Providentia and Aeternitas, Harv. Theol. Rev. 29(1936), 107-132; 129. és újabban P. Southern, Domitian. Tragic Tyrant, London-New York 1997; 57., ill 143 n.28. (további hivatkozásokkal). 75 A császárokat a birodalmi adminisztráció különféle posztjain szolgáló provinciálisok esetében így volt ez már a principatus kezdetén is: vö. G.W Bowersock, Augustus and the Greek World, Oxford 1965; 30-41 (Ch.lll: Greeks in Imperial Service). A Kr. u. 11. század első harmadától kezdve pedig különösen a szülőföldjükre megtérő kiszolgált katonák váltak ennek a gondolatnak legjelentősebb hordozóivá, ill. patrisukban a romanizáció legfőbb helyi képviselőivé. A hosszú (a hadrianusi hadseregreform óta ált. 25 éven át tartó) szolgálatból történő szabályszerű elbocsájtásuk után (missio honesta) a Birodalom keleti feléből származó egykori katonák - a Kr. u. II. században már nem egyszer a légiók, ill. az auxiliáris alakulatok tisztjei (centuriones) vagy törzstisztjei (tribuni legionis) - nagy számban tértek vissza szülővárosukba. Itt korábbi közösségük megbecsült polgáraivá lettek, sőt mint azt számos felirat is tanúsítja, gyakorta a municipalis ordo befolyásos tagjaivá (újabban 1. ehhez AE 1981, 775; a phrygiai Sebasté). Az Imperiumhoz való lojalitásuk tényét, annak a helyi közösségre gyakorolt hatását szükségtelen külön is hangsúlyozni (vö. Aristeid. or. XXVI,75- K.). Mindez eltérést mutat a nyugati tartományokban toborzott, majd zömmel a szolgálatból történő elbocsájtásuk helyén, Nyugaton letelepedő veterani szokásos gyakorlatától. 76 Az aristeidési „Róma-beszéd” 59skk. kaputjai alapján a helyi vezetőréteg képviselői mindenütt rendelkeztek római polgárjoggal. Ugyanezt a közlést a fenti helyekkel szoros gondolati és stilaris párhuzamokat mutató or. XX VII,32 - K kijelentései is megerősítik. J.H. Oliver szerint ha ez némileg túlzó állítás is, de általában véve igaz. Mindezt jól mutatják a helyi elöljárók, gym- nasiarchosok és agónothetések a korabeli feliratokon megjelenő nevei: „The Ruling Power” (1953), 929 (a Kr. u. II. században, a Birodalom keleti felén). Az Oliver munkássága iránt érzett tiszteletből, megismételném, amit a Kommentárokban egyszer már - hasonló módon- kifejtettem. Ahogy ott is írtam, egy, az évek múlásával kiteljesedő kutatói pálya tanulságos és szép példája, ahogy később feldolgozta ezeket: Marcus Aurelius. Aspects of Civic and Cultural Policy in the East, Hesperia Suppl. 13, Princeton 1970; passim. Vö. még C. Habicht, Die Inschriften des Asklepieions. Altertümer von Pergamon VIII 3; Berlin 1969; 169skk: kimutatás a divus Augustus és dea Roma 38 Kr u. II. századi hymnodosáról, akik közül 34 római polgárjoggal rendelkezett. Mindez akárcsak egyetlen személy vonatkozásában is, nehezen lett volna elképzelhető a principatus rendjének megszilárdulása idején. 77 L. küln. Aristeid. or. XXVI, 64 - K. 78 A mindenekelőtt gyógyító hagyományai révén elhíresült Kós szigetéről származó C. Stertinius Xenophon Claudius megbecsült háziorvosa, majd egy ideig Nero ‘udvari orvosa’ [archiatros] volt: IGRR IV,1086 = SIG3 804 = E.M. Smallwood, Documents Illustrating the Principates of Gaius, Claudius and Nero (coll, by E.M. 5.), Cambridge 1967; p74. No. 262 (további forráshivatkozásokkal). 79 Hasonló nevű (Asklépiadés), a bithyníai Prusaban ugyancsak orvosként tevékenykedő, s mint ilyen, jelentős szakmai hírnevet szerzett elődjéhez I. Strab. XI1 4,9-566. 80 A római hatalommal való korabeli „értelmiségi” kollaborálás egyik fontos területéhez, a császárok kultuszához jó bevezetés G.W. Bowersock invenciózus tanulmánya: Greek Intellectuals and the Imperial Cult in the Second Century A. D. In: Le culte des souverains dans lempire Romain [Fondation Hardt. Entretiens sur l’antiquité classique, Tome XIX], Geneve 1972; 179-206. (vö. még Discussion 207-212.). 81 Így Phílostratos is: vit. soph. 11,31 - 624§. Hasonlóképpen C.A. Behr megfogalmazásában: „To the orator of that day the highest title to wich he could aspire was that of »sophist«,,. In: Aelius Aristides and the Sacred Tales, Amsterdam 1968; 106. 87 A sophistai feliratokon történő említéséhez vö. SIG3 828; 845; 876, lin. 5; 878; 879. stb. 83 Egy ismertebb példa, az „aranyszájú” Dión - a „jó király” alakjának felvázolásán át - a traianusi principatus legitimálását célzó,királybeszédei’ (or. 1-1V; küln. 1 és 111). További példaként I. még Dión Chrysostomos Rhodos (or. XXXI) és az egyiptomi Alexandreia (XXXII) polgárai előtt tartott beszédeit. 84 L. az első részben a 62.sz. jegyzetet. Egy korábbi - általános érvényű - irodalmi utalás erre Plin. paneg. 80,3: conciliare aemulas civitates. További példákkal vö. még Broughton, ESAR IV (1938), 741skk.
