Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete... 5 sére befizetett hozzájárulások, az esetenkénti hagyatékok,16 valamint a különféle büntetőrendelkezések alapján szedett helyi bírságok is. Külön bevételi forrást jelentett a nagyszámú helyi alapítvány.17 A városi bevételeket növelték az illetményekről való önkéntes lemondások,18 vagy a gyakori közcélú felajánlások is.19) A pénzügyek terén is önálló városi igazgatásba a császári kormányzat csak a közösség financiális nehézségei esetén20 vagy a helyi eszközökkel már megoldhatalan zavargások során avatkozott be közvetlenül (1. pl. 1GRR IV, 351; vö. Dión Chrys. or. XLVI,14. és XLV111).21 A városi arisztokrácia, illetve az azt alkotó curialis családok (a helytartók hallgatólagos támogatásával, de nemegyszer nyílt jóváhagyásával22) így meglehetős önkénnyel irányíthatta a városok életét23. Az önkormányzatú városok élén álló lokális elit, a számos kiváltsággal felruházott (így szinte mindenütt, csaknem kivétel nélkül, a civitas Romanava\ is rendelkező: Aristeid. or. XXVI,64-65 - K.24) municipalis arisztokrácia, vagyona, vagyonából és társadalmi kapcsolataiból fakadó tekintélye, valamint közcélú adományai révén épp úgy kezében tartotta a várost, miként a gazdag mecénás, Héródés Attikos az Antoninus kori Athént. Néhány tehetősebb és befolyásosabb család generációk során át (akár a császárság létrejöttét megelőző időkre visszamenően) őrizte hatalmát. Kiterjedt földbirtokaik25 mindenkor képesítették őket a búié tagságára, mindenkor beleszólást biztosítva a város, valamint a hatalmuk tulajdonképpeni bázisát jelentő, a város igazgatása alatt álló khóra ügyeibe is.26 A városi vagyon kezelésével járó számos előny burkolt bevételekhez és hatékony társadalmi kapcsolatokhoz27 juttatta őket, míg az államot és a várost illető adók - elvben arányos - elosztásából fakadó lehetőség tovább erősítette hatalmukat a khóra fölött. Gabona-, kiterjedt uzsora- és más kereskedelmi ügyletekből származó - többé-kevésbé - nyílt jövedelmeik tekintélyt adtak nekik, a városi középítkezések vagy szociális célú alapítványok finanszírozása pedig a helyi közéletben ugyancsak elmellőzhetetlen népszerűséget biztosította számukra.28 Vagyon és tekintély, közcélú adakozás és népszerűség - a kor városi életében szinte elválaszthatatlan fogalmak. Homo munificus et innoxie popularis - mondja egy gazdag és népszerű (népszerűsége folytán pedig szülővárosa határain túl is sikeres) ephesosi polgárról az ifjabb Plinius (epist. VI 31,3.).29 A rendszer nem volt zárt: új elemek bekerülését is lehetővé tette. A közepest meghaladó jómód, és a jómód biztosította bőkezűséggel megszerezhető népszerűség azonban - az ezek birtokában joggal elvárható sikeres városi közszereplés és tekintély - elmellőzhetetlen összetevői közé tartozott. „A legtekintélyesebb és a legtehetősebb polgárok” (hói megistoi kai dynatoi) - ezekkel a jelzőkkel illeti a városok életének irányítóit Aelius Aristeidés (or. XXVI,64; vö. 65.). A közéjük való kerülés persze nem volt könnyű. A városon belüli versengés folyt, sőt nem egyszer éles küzdelem az egyes posztokért. A búiéba való bekerülésért, a vezető tisztségek betöltéséért, az adókivetés jogával járó burkolt anyagi előnyökből való részesedésért stb. Ez azonban nagyon is megfelelt a helyi arisztokrata nemzetségek hagyományos ideáljainak. De részben hasonló felfogást, a versengés a lényegi elemeket tekintve azonos szemléletét hoztak magukkal a város irányítóinak körébe bekerülni vágyó, s vagyonuk mellé így a közösség részéről kijáró társadalmi megbecsülés megszerzését is remélő „új emberek” is.30 A görögség hagyományos életfelfogása (ha nem is változásoktól mentesen, s ha nem is maradéktalanul) azért a római uralom alatt is érvényesült. A polis-hazafiság
