Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.
6 Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002) még mindig létező érzete mellett,31 ennek egyik meghatározó eleme volt az egyéni és a közösségi szinten, a városon belüli és a városok közötti versengésben egyaránt megnyilvánuló becsvágy (philotimia)32. Mindezek alapjául a már a homérosi eposzokban is gyakorta megnyilatkozó agó/7-szellem szolgált: „mindig kitűnni, s túltenni a többieken”33. A helyi arisztokrácia egyéni ambícióit császári szolgálatban, a hadseregen belül, vagy a császári adminisztráció egyes posztjain igyekezett kiteljesíteni.34 Vagy ami gyakoribb: a különböző, a görög Keleten választás alapján elnyerhető városi tisztségek betöltésében élte ki azt. S hogy ezt megtehesse, pazarló bőkezűséggel fizetett a város irányításában való részvételéért.35 Adományok és jobbára a hivatalba lépéskor esedékes felajánlások (summa honoraria) formájában jelentős összegeket áldoztak a különféle játékok és versenyek rendezésére,36 közfürdők és gymnasionok építésére, vagy a kevésbé tehetősek a testápolás céljára szolgáló olaj ingyenes biztosítására odajáró polgártársaiknak. Mivel népszerűséget szerzett, ezt a tehetősek is megtették alkalmilag.37 Gazdagabb magánszemélyek — leiturgiák vagy alapítványok keretében - pénzalapot hoztak létre a közszükségleti cikknek számító étkezési olaj szegényebb polgártársaik számára történő rendszeres juttatására is38. A valóban gazdagok azonban -emlékük és családjuk nevének tartós megörökítése végett - inkább építettek.39 Színházak40, gymnasion-komplexumok,41 vízvezetékek42 vagy a császárkultusz céljaira szolgáló templom építéséhez járultak hozzá; esetleg maguk fedezték a császárhoz indított küldöttség felszerelését és ellátását,43 olykor a közcélú gabonafelvásárlás részbeni, esetenként azonban teljes összegét44. Könyvtárakat és oszlopcsarnokokat adományoztak a városnak, vagy átvállalták egyes középületek felújításának költségeit. Ez utóbbit tette például a Philostratostól bőkezűsége miatt is magasztalt neves szofista, az ephesosi Damianos: 11,23 - 605§. Antoninus Pius „barátja”, az ugyancsak ephesosi P. Vedius Antoninus pedig ,oly sok, és annyi nagy értékű épülettel gazdagította a várost’ ([hosa ka]i hélika oikodomémata prostithesin téi polei - állítja a más városi közösségek hasonló feliratain is gyakran visszatérő fordulat: SIG3 850; lin. llsq. = IK 15; Ephesos V,1491.),45 hogy fáradhatatlan építkezési tevékenységének támogatói46 Ephesos második alapítójaként ünnepelték: vö. IK 15; Ephesos V,1492; 149347. (Ekkor, a Kr. u. második század során még rentábilisnak mondható a mai, de nemegyszer akkori szemmel is elképesztően nagyvonalú közcélú jótékonykodás.48) A tekintélyes és tehetős (Aristeid. or. XXVI,65: dynatoi) municipalis ordo a város — de még inkább a városi territorium (!)49 - feletti tényleges ellenőrzés jogáért kemény pozícióharcokat vívó prótoi (vö. Plut. praec. ger. rei publ. 19 - 814e sqq; küln. 815a. és Dión Chrys. or. XXXIV,19. stb.)50 soraiból kerülnek ki a császárkultusz papjai (archiereis Asias: OGIS 489 = IGRR IV,1323, lin. lOsqq; Vö. flamines perpetui) és a tartomány főpapja.51 Ugyancsak ők adják a tartománygyűlés egy évre választott elöljáróját (a címét hivatali ideje lejárta után is megtartó asiarchést), valamint a provincia részben a volt tartományi elöljárókból (főpapokból), illetve a császárkultusz jelentősebb tartományi központjaiban tevékenykedő - főbb - papokból (archiereis) kikerülő helyi főtisztségviselőit (az asiarchait)52. Szerepük - részben ellenőrzést, részben bírálatot is gyakorolva a helytartó tevékenysége fölött (Dig. XLIX 1,25.)53 - az uralkodókultusz céljait (is) szolgáló éves tartományi gyűléseken (koinon Asias54) a korban még viszonylag jelentősnek mondható.55 Zömében ugyancsak közülük kerülnek ki -privilegizált társadalmi csoport tagjaiként56 - az első virágkorát ekkor élő ún. második szofisztika alkotói; a gyakorta filozófusként fellépő szónokok.
