Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.
4 Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002) ismeretes, hogy miként működött ez a központosított és hatékony erőszakszervezet regionális jelleggel, további vizsgálat alá véve itt a tartomány regionális koinonokat is alkotó önkormányzatú városainak helyi gyakorlatát. Csak kevesen tudják, milyen volt az a lokális hatalmi struktúra, amelyet a keresztények is alapul vettek a tartományon belüli egyházszervezet — a Birodalom adminisztratív struktúráját9 és provinciális városainak strukturális hierarchiáját10 egyszerre tükröző - kiépülése során. Az Asia provincia igazgatásáról és Bithynia-Pontus tartomány nyugati felének városi közösségeiről adott rövid ismertetés keretein belül (mint korábban már jeleztem: egy későbbi nagyobb munka részeként) ennek felvázolására tettem kísérletet. Az első részben Asia provincia főbb területi egységeit és jelentősebb városi közösségeit tekintettük át, kitérve az itteni városok jogállására, az egyes közösségeken belüli autonómiák érvényesülésének tényleges lehetőségeire, valamint tartomány igazgatásának legfontosabb kérdéseire is. Tanulmányom második - és egyben befejező részében - a római Nyugat-Kis-Ázsia önkormányzatú városi közösségeinek belső életével foglalkozom. „SZABADSÁG IDEGEN FENNHATÓSÁG ALATT”: ÖNKORMÁNYZATÚ GÖRÖG VÁROSOK A RÓMAI NYUGAT-KIS-ÁZSIÁBAN - Asia provincia igazgatása és Bithynia-Pontus tartomány nyugati felének városi közösségei az Antoninusok idején „Amikor valamilyen hivatalba lépsz, nem csupán Periklés megfontolásait kell figyelembe venned ... »Vigyázz, Periklés, szabad embereken, görögök felett, Athén polgárain uralkodói«; hanem így is kell szólnod magadban: »Te, aki hivatalt viselsz, magad is alattvaló vagy egy polisban, amelyet procon- sulok, a Caesar helytartói irányítanak«. ” (Plut. praec. ger. rei publ. 17 - 813d-e) Második rész - Önkormányzatú városok a Birodalmon és a tartományokon belül. A városok belső viszonyai. (Folytatás) A városi vezető réteg és a városok belső helyzete A rómaiak, ahol csak tehették, mindenütt a helyi vezetőréteg képviselőire támaszkodtak (vö. Aristeid. or. XXVI, 64-65.); uralmuk megszilárdításakor éppúgy, mint annak gyakorlása során.11 Ennek, az Imperium szinte egész területén érvényesülő alapelvnek megfelelően, tudatosan erősítették az öröklött vagyona és átörökített társadalmi kapcsolatai révén a városokat nemegyszer egyfajta öröklött jogon irányító12 municipalis vezetőréteget1-1. A Birodalom urbanizált, vagy az urbanizációs hatásoknak erősen kitett régióiban a császári kormányzat rájuk bízta a városok igazgatását és rendjének fenntartását.14 A municipalis ordo, közelebbről pedig az ide sorolható személyekből választott városi curia maga végzi az adókivetést, majd - megbízottai útján15 - ugyancsak maga szedi be a várost megillető helyi adókat a városban és territóriumán. (Ezek közvetlen, például a város földjeinek bérbeadásából befolyó, vagy közvetett, tehát vámokból és kereskedelmi illetékekből stb. származó adók. A városi önkormányzat helyben felhasználható bevételei közé tartoztak a vízvezetékek és fürdők létesítő-
