Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - RECENZIÓK - Dankó Imre: Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum diáksága 1682-1851
170 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) Scholasticarum” sorozat, benne több diáknévsorral: „A Marosvásárhelyi Református Kollégium diáksága 1653-1848.” (1994); Bura László: „Szatmári diákok, 1610-1852.” (1994) stb. Az említett, megjelentetett diáknévsoroklcal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy nem teljesek. Mindegyikük csak a bizonyos szintet elért tanulóikat vette számba, legtöbbször valamiféle időbeli megkötéssel is. Úgy, ahogy azt például Thury Etele egyik korai munkájánál a címben kifejezetten is láthatjuk.2 Hozzájuk csatlakozik Balogh Béla nyugalmazott nagybányai levéltáros most közreadott összeállítása. Egyetlen olvasónak sem kell bizonygatni, hogy egy-egy ilyen diáknévsor közreadása, illetőleg kellő bevezetése, jegyzetelése, a különböző tényezők táblázatokba foglalása, numerikus (és százalékos) bemutatása a kérdéses intézet - jelen esetben a máramarosszigeti református főiskola - diáknévsorának közreadása mit jelent történeti-helytörténeti, pedagógiatörténeti, névtani, vonzáskörzet-vizsgálati, szociológiai stb. szempontból. Egy-egy ilyen diáknévsor publikálása felmérhetetlen értékű forrásanyaghoz, forrásbázishoz juttatja mind a kutatókat, mind az érdeklődőket. A felhasználhatóság sokoldalúsága azáltal nő, hogy az egyes nevekhez hány és miféle ismeretek csatlakoznak. Azzal a kellemetlen helyzettel eleve kell számolni, hogy régi, híres-neves iskoláink korai 16-17. századi történetére vonatkozólag nagy forráshiánnyal küzdünk. Egyrészt mert viszonylag kevés feljegyzést készítettek, másrészt pedig azért, mert ami feljegyzés volt is, nagyrészük (ha nem teljes egészük) elveszett, megsemmisült a századok viharaiban. Voltaképpen csak a 18. Században kezdődött el a forrásanyag növekedése, az adatgazdagság jelentkezése, a rendszeres névfeljegyzés a máramarosszigeti főiskola esetében is. Ezért is oly becsesek a 16. és a 17. Századból származó neveink, névsoraink. Az efféle munka magas fokú jártasságot, tájékozottságot kíván a kérdéses iskola székhelye, a nevén nevezett város anyagi-, gazdasági-, társadalmi-, művelődési és intézménytörténeti múltjában és jelenében. Jó fdológiai készséget is, aminek legegyszerűbb összetevője a kronológia. A diáknévsorok összeállításánál, kiadásánál több fajta kronológiával is találkozhatunk. Bizonyos kronológiai rend mutatkozik meg például a tanulói létszám hullámzását illetően. Aminek kapcsán láthatjuk, hogy mikor mely iskola volt népszerű, keresettebb más iskoláinknál. A tanulói létszám általában hullámzó képet mutat, rendszeresen illetve rendszertelenül hol több, hol kevesebb diákkal találkozunk ugyanazon iskolában. Kérdés, hogy mik lehetnek ezeknek a létszámingadozásoknak az okai. A kronológia kérdései közé tartozik az is, hogy a névsorokból kielemezzük, mely területek, falvak és városok számítottak az iskolák, jelen esetben a máramarosszigeti főiskola tanítványokat küldő törzs-, vagy esetenkénti, alkalmi helyeinek. Arra is kaphatunk választ egy-egy diáknévsorból, hogy a kérdéses iskolának milyen kiterjedt és milyen erős partikuláris kapcsolatai voltak, továbbá hogy időben mettől meddig terjedtek ilyen kapcsolatai. Hiszen jelen esetben is, diáknévsorunk közreadása egy, a partikuláris iskolarendszer életében nagyjelentőségű évszámig, 1851-ig, azaz a partikuláris iskolákat felszámoló Entwurf megjelenéséig tárja elénk a máramarosszigeti diákok neveit. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a diáknévsorok nemcsak az időrendiség megállapítása végett fontosak, hanem azért is, mert felvilágosítással szolgálhatnak a diákok származási helyének és az esetleges előképzés-iskolázás helyének megállapítása révén, az anyaiskolák meghatározása, illetőleg a partikuláris kapcsolatok megléte, vagy hiánya, intenzitása vonatkozásában is. A partikulák kérdését azért emeltük ki, mert Balogh Béla is szóvá teszi ezt a kérdést (a debreceni kollégium partikulája-e 2 Ld.: Thury Etele: A pápai ref. főiskola rektorai és felsőbb tanulói, 1752-ig. Pápa, 1904.
