Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
108 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) kezdeti 151 fejezetből 1798-ban már csupán 83 volt meg, s ez a későbbi kiadásokban még tovább csökkent. A reneszánsz és a humanizmus meglazítva a hagyomány érvényességét alapvető változásokat indított el az európai szellemtörténetben. Ez a változás - mely a felvilágosodásban válik döntővé - filozófiai síkon Descartes, Francis Bacon és Spinoza gondolkodásában gyökerezik, kibontakozásához és széles körben való elterjedéséhez - a felvevő közeg létrejöttéhez - azonban alighanem tevékenyen hozzájárult Comenius pedagógiája is, a tapasztalatokon nyugvó ismeretszerzés és önálló gondolkodás hang- súlyozásával. Sőt, Comenius pozitív teológiai véleménye a megváltott ember értelmi képességeinek tiszta voltáról s e teológiai állásfoglalás átültetése a gyakorlatba szintén a felvilágosodás malmára hajtotta a vizet. A két irány azonban az értelem és a megismerés kérdésében alapvetően külön utakat jár. A kérdésre, „Mi a felvilágosodás?” Kant ezt válaszolta: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék... Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni”58 Légy független, szabad, rázz le magadról minden atyáskodást (legfőképp a vallásét). A tiszta és kritikájában ezt a gondolatot még tovább viszi, mikor tiszta, a priori és a posteriori ismereteket különít el. Comenius ezekkel szemben azt hangsúlyozza, hogy az ember „minden dolgot és önmagát hozza vonatkozásba Istennel, mint mindennek forrásával.”59 Ez az önként vállalt külső vonatkozási rendszer azonban - azzal együtt, hogy „biztosítja” a megismerés helytállóságát - időszerűtlenné vált, s tegyük hozzá: a 18. század végére éppen az által, hogy generációnkénti újragondolása elmaradt, s önmagáért való dogma- tizmusba süllyedt, saját magát járatta le, tette lehetetlenné. Az Orbis pictus végül egyetlen funkciót tölt már csak be: nyelvtanulási segédletként szolgál. Olvasókönyv és szótár. És elbűvöli, leköti a gyermekek figyelmét, akik nagy szeretettel bújják képeit. Olyan gyerekekét is, mint Goethe, Herder, Leibniz vagy Herman Ottó. S hogy milyen attitűddel is párosult ez a szeretet arról kiválóan tanúskodnak Herman Ottó sorai: „Az első, legkedvesebb könyvem, amelyet a gyermek szerete- tével öleltem magamhoz, egy kétnyelvű Orbis sensualium pictus volt... egyszerű, végtelenül naiv képekkel volt felszerelve. Ezt a könyvet szenvedéllyel bújtam, és atyám a legnagyobb örömmel nyújtotta azokat a felvilágosításokat, amelyekre rászorultam.”60 lm, a vizuális tudásátadás szinte totális csődje. A hajdan oly gazdag jelentésű képekből végül csak végtelen naivság marad. Ez azonban úgy tűnik természetes jelenség, hiszen a képek elvesztették vonatkozási rendszerüket, s kontextus nélkül értelmezhetetlenné váltak. Nem arról van szó, hogy a képek és a szövegek összefüggése vált volna értelmezhetetlenné, bár itt-ott ezzel a problémával is találkozunk. A probléma másutt van; a képek vonatkozási rendszere ugyanis az Orbis pictusban nem a szöveg, hanem az a világ, melyre mindkettő vonatkozik, az a világ, melyről a könyv eredetileg az alapvető tudást közvetíteni akarta. Az a világ pedig - éppen konstruált tulajdonságai miatt — magából a könyvből csak részben, a kézzelfogható dolgok szintjén rekonstruálható viszonylag nagy bizo58 Kant, Immanuel: Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás? In: Steiger Koméi (szerk.): Bevezetés a filozófiába. Szöveggyűjtemény. Bp., 1995. 238. p. 59 Comenius: Oktatástan. 169. p. Később még tovább megy: „Szokjanak hozzá tehát ahhoz, hogy bármit látnak, hallanak, tapasztalnak, cselekszenek és szenvednek is idelenn, mindazt — közvetlenül vagy közvetve - Istenre vonatkoztassák.” Comenius: Oktatástan. 317. p. 60 Comenius: A látható világ. 54. p.
