Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára

80

Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001)

zadvégi Magyarországon a praecizismussal összekapcsolódva jelentkezett. Ez a fajta — Kari Reuter által református pietizmusnak nevezett — kegyesség összhangban állt a debreceni kollégiumban tanuló diákság lelkiségével.25 Ezért peregrinációs diákjaink odahaza is megélt kegyességét felerősítette a külföldön ekkoriban oktató és a praecizismussal jellemezhető professzorok lelkisége, praxis pietatisa. A magyarországi századvégi puritanizmus hatása alatt álló egyházi értelmiségtől távol állt a rajongó lelkületű kegyesség.26

Kéziratos prédikációs kötetében Sajószentpéteri István a dohányzás károsságát, sőt vallás- és istenellenességét hosszan taglalta. Vallót ta, hogy a dohányzás a Tízparancsolat minden egyes cikkelyét létével tagadja. A formát Alstedtől vette szerzőnk, de ennek a tézisnek a műbe való beillesztése nem járt teljes sikerrel: szervesen az addig elmondottakhoz alig kapcsolható. A leggyorsabban megszerezhető tudás igénye vagy a tudatos válogatás okozta, de szerzőnk műveltségében tét ten érhető bizonyos felületesség. A korábbi századok gyakorlatával szemben megfigyelhető, hogy míg Bornemisza Péter jelöli, de végül nem viszi végig a modellt, addig szerzőnk esetében az egész rendszer rátelepszik a beszédre, eltelevényesedik rajta: a forma győzött a lelkiség felett.27 28

A hazai puritánizmus szakirodalmából is csak a nagy, összefoglaló köteteket használta fel, amelyek a leggyorsabban alkalmazható szakismeretet nyújtottak (talán az elérhetőség is szerepet játszott a szelektálásban). így szerepel a tiszalöki lelkész köteteinek margóján Apáczai Enciklopédiája (Öb. 50, 72), Pápai-Páriz Imre Keskeny útja (Ob. 12, 13v), Kábái B G. Flagellatio traditionum humanarum című írása (Öb. 15), Csúzi Cseh Kincses Tárháza (Öb. 52v), Szegedi Kis István Loci Communese (Ös. D4). Érdekes módon csak anonym módon van jelen a legtöbbször citált Medgyesi-fordítású Praxis,26 és korának

25 CZEGLÉDY SÁNDOR. A teológia tanítása a Kollégiumban. In: Barcza József (szerk.): A Debreceni Református Kollégium története. Bp., 1988. 547sq

26 CZEGLÉDY SÁNDOR: Ráday Pál lelki arca. In: Esze Tamás (szerk.): Ráday Pál. 1677-1733. Bp., 1980. 238. p.

27 Ezt a módszert a 17. században Keresztúri Páltól Bethlen Miklósig megannyian alkalmazták, és leggyakrabban a bűnkatalógusok, bűnbánó imádságok felosztásának vezérelvéül. Még a 20. századból is van rá példa: paradox módon a korszak (1619—1711) általános erkölcsi képével foglalkozó szakirodalom értékeli a századot a Tízparancsolat cikkelyei elleni vétkek alapján. Ld. ILLYÉS ENDRE: Egyházfegyelem a magyar református egyházban. (16—19. századokban). Debrecen, 1941. 102—106. p.

28 „Lásd a’ Prax. piet. Ötödik akadályát a’ Kegyességnek p. 231.232.233. edit. Varad” (Öb. 77v). Egyéb helyeken: Ös. E4, Öb. 21, 107, 151. Szentpéteri István az 1643-as váradi kiadást használta, amelyik az eredeti angol díszkiadás hasonmása. Ld. BODONHELYI, 1942. 61. p. Bár könyveinek egyetlen támogatója, Debreceni Kalocsa János is kiadta a Praxist (Debrecen, 1677), de szerzőnk akkor éppen külföldi